a fejléc képeiről
Sok honlap használ fejlécképet (ún. ‘banner’ v. ‘header’), ami a honlap hangulatát, arculatát kívánja megteremteni. Legtöbb esetben az egész honlapnak egy ilyen képe van, én többet szerettem volna használni, időnként akár majdnem minden külön aloldalhoz, külön íráshoz saját képet. Aztán valahogy az az ötlet is hozzátársult, hogy ha már az eredeti honlapom ilyen régi-motoros kompúteres külcsínű (fekete alapon zöld betűk, amihez DOS-os betűtípus illett volna, de nem sikerült találnom olyat), akkor ezek a nyitóképek is lehetnének olyanok, mintha régebbi gépek grafikai képességeit tükröznék.
Először persze a PC-k VGA stílusára gondoltam (256 szín, érezhetően pixeles megjelenéssel), de aztán gyorsan jött belőle az is, hogy miért ne próbáljam meg az egykori (általam mai napig is nagyon szeretett) C64-es számítógépek HI-RES grafikai mód hangulatát visszaidézni? A C64-nek összesen 64 kilobyte(!) memóriája van, 16 fix színe [ezek: 
], illetve HI-RES módban a pixelek szélessége kétszeres volt, így a felbontás tulajdonképpen 160x200-ra csökkent.
Aztán voltak még az is, hogy 8x4-es mezőkre volt felosztva a képernyő, minden egyes ilyen mátrixban csak 3 színt lehetett felhasználni a 16-ból. Ha valaki mégis többet akart használni egy ilyen mátrixban, akkor az egyik színt átfestette az új színre. Nagyon sokáig nem értettem ezt a 'rendszerhibát', tudtam is szentségelni rendesen. Aztán volt még egy olyan is, hogy egy sprite-hoz (vagyis egy-egy különálló grafikai objektumot) is csak három színt lehetett használni, bár minden objektumhoz külön meg lehetett határozni, melyik hármat. Lehetett persze 1:1 arányú pixeleket is használni (vagyis a szélessége ugyanakkora, mint a magassága), azoknál viszont már csak egyetlen színt lehetett használni egy objektumhoz. Ezt fifikás programozók úgy kerülték ki, hogyha mégis ilyet szerettek volna használni és több színben, akkor egymásra rakott külön objektumokba rajzolták bele a különböző színeket, amiket összeszinkronizálva egymásra pakoltak, és úgy tűnt, mintha az egy lenne. Legszebb példája ennek bravúrnak talán a Robocop és a The Last Ninja játékok voltak.
Ebbe a ma már szinte röhejesen szűknek tűnő keretbe kellett a grafikusoknak, programozóknak belesűríteniük minden programot, minden játékot, és marha jó eredmények születtek belőle. Egyrészt nagyon sok találékonyságot igényelt tőlük, hogy tudnak egyre jobb és érdekesebb programot, grafikát, hangot, animációt belezsúfolni ebbe a keretbe, másrészt mert a játékipar még gyerekcipőben, vagy pontosabban inkább azt mondhatnánk, hogy kitaposatlan ösvényen járt, tele rengeteg új ötlettel, nem bejáratott mintákat követtek.
Szóval végül arra jutottam, hogy a C64-es gép hangulatára alakítom a felső képeket, részben emlékeztetőként és figyelemfelhívóként a régi gép képességeire (megjegyzem évekkel később, amikor az EGA grafikus kártya kijött PC-hez, az is 16 fix színt használt, de sokkal ügyetlenebb lett a színválogatás, sokkal kevesebbet lehetett belőle kihozni, ami érthetetlennek tűnik számomra), másrészt játékosságból, mert időnként nagyon izgalmas tud lenni egy-egy kép színeivel való babrálás, hogy szebb legyen C64 verziójában. A fentebb említett 8x4-es színmátrixokat nem tartottam be (egyrészt az már idegölő lett volna, másrészt a hangulaton nem változtat), és persze a 160x200-as felbontást sem tartottam be a felső képeknél, de lentebb találhatóak olyan konverziók is, amelyek betartják az eredeti felbontás korlátait.
Az alábbi linken nem lehet megtalálni az összeset, ahhoz végig kell nézni az írásokat ;)
Külön érdekességként összeraktam még egy montázst a régi C64-es és harminc évvel későbbi PC videójátékok összehasonlítására, egymás mellé rakva az összetartozó játéktípusokat.
Jó szórakozást!
