Most láttam először a Kiki, a boszorkányfutár rajzfilmet (Studio Ghibli), és persze sikerült választ találnom bizonyos rejtélyes női dolgokra. Spoilerveszély!

Még valamikor középiskolában egy reggel azt mondta Galopp nevű barátunk és osztálytársunk, hogy rájött arra, hogy ha egy ember úgy kezd egy mondandót, hogy "Rájöttem...", akkor biztos valami marhaságot fog mondani. Pedig most én is ezzel kezdem.

Szóval a rajzfilm segítségével jöttem rá, hogy a borzas, ifjú és persze macskával is bíró boszorkánylányok hajlamosak beleszeretni olyan fiúkba, akik maguk is repülésre törekednek (a maguk kreatív, "agyas" módján), és amikor ez megtörténik, akkor hajlamosak elveszíteni önmagukat, ami azt okozza, hogy elfelejtenek seprűn repülni (és egyéb mágikus praktikáikat), aminek egyenesági következménye, hogy magyarázat nélkül és azonnali hatállyal szakítanak a szeretett pasival. Jó lett volna, ha már korábban is tudom ezt, ritkábban éreztem volna magam faképnél hagyott hüjének eddigi életemben... :D

A fekete cicájával beszélés képességét ugyan a végén sem sikerül visszanyerni, de annak valószínűleg már csak a cica az oka, aki szintén szerelmes lesz.

Maga a rajzfilm természetesen bájos, jószívű és mágikus mint az összes Miyazaki Hayao rajzfilm. Szerettyük.