Egy újabb részlet ebből zseniális meséből. Ötödik fejezet.

Tegnap néztem meg az Uránia moziban (filmszínházban). Ritkán kap el film ennyire.

A Jelenések Könyve méltán sokszor felemlegetett részlete. Nyilván inkább azoknak érdekes, akik fogékonyak a metaforákra és szimbólumokra. Az elektronikus hálózatok korában nem is kell nagyon elrugaszkodni a képzeletnek e részlet végkicsengését illetően.

Pressing Lajos: Hová tűntek a csodák? című dharma-beszéde. Kicsit hosszabb, de érdemes végigolvasni. Vannak benne papi fejtegetések, amik talán kicsit terjengősebbek, de ezeket megemésztve és megszűrve, fontosnak tartom ezeket a gondolatokat az ünnepet és csodát illetően.

A legalapvetőbb tipológia összevetése mindenfélével.

  Meglepőnek tűnhet ez a hármas párosítás, igyekszem leírni, hogy mi tartja őket össze.

Kiegészítem korábbi írásomat az imákat, mantrákat és legendákat illetően

“Még a délelőtt folyamán hazaértünk, és világos nappal a dolgok kezdtek más fényben feltűnni. Azt hiszem, az emberi elme nem átok, hanem a legkönyörületesebb dolog a világon. A tudatlanság csendes, oltalmazó szigetén tengetjük életünket, és csak patakocska alapján képzeljük el azt a sötét és…

Részlet Howard Phillips Lovecraft: Zarándokút Kadathba című kisregényéből.

Ha már Útvesztő az oldal neve, és Zónáról és sztalkerségről szól, akkor talán itt lenne az ideje, hogy valamit a Tarkovszkij filmről is írjak. Az alább leírtak a saját meglátásaimat igyekeznek leírni, nem áll szándékomban „megfejteni” a filmet, sem kizárni más élményeket és meglátásokat. Még az se…