A legalapvetőbb tipológia összevetése mindenfélével.

Tudom, sokan sarlatánságnak vagy komolytalan bazári bolondságnak nézik a különböző személyiség-tipológiákat (főleg azokat, amik javasrendszerek is egyben, mint az asztrológiák vagy a kínai Változások Könyve). Én viszont jónak tartom őket és úgy gondoltam, hogy csak én is írok róla valamit. Pontosabban arról (és kapcsolódó dolgairól), amit a legalapvetőbb tipológiának lehet tartani. Ezt jelenleg DISC rendszernek hívják, de az alapjai a régmúltig nyúlnak vissza. Magáról az egyes típusokról nem szeretnék írni, arról bőven lehet találni az interneten, inkább csak olyasmiket írnék le, amiket máshol nem láttam leírva, viszont összekapcsol különbözőnek tűnő dolgokat, ami segíthet jobban a dolog mélyebb megértésében.

A DISC személyiségtipológiát egy William Moulton Marston nevű pszichológus hozta elő, aki ezzel igyekezett segíteni az emberek közti kommunikációt és az önismeretet. (A személye azért is érdekes, mert ő készítette el a hazugságdetektor egy korai változatát, valamint ő alkotta meg a Wonder Woman képregényt.) Nem ő találta fel a spanyolviaszt, hanem Hippokratész személyiségtipológiáját vette alapul és azt alakította új köntösbe, ezúttal már csak lélektani aspektusból. Namerugye Hippokratész orvos volt, aki tipológiáját elsősorban testileg közelítette meg az akkori anatómiai tudás alapján. A négy típus elnevezései is erről árulkodnak: a kolerikus a sárga epéhez kapcsolódik, a szangvinikus a vérhez, a melankólikus a fekete epéhez, a flegmatikus pedig a nyálkához. Úgy vélte, az emberi temperamentumot és viselkedést az határozza meg, hogy kiben melyik ilyen “anyag” dominál. (Vagyis mintha a szangvinikus típus helyett vérbőt mondanánk, a flegmatikus helyett pedig nyálkást. Amúgy a flegmatikus szóból ered a flegma szó, azonban nem jó őket összekeverni, mert a flegma önálló, kissé kedvezőtlen jelentést vett fel, míg a flegmatikus típus önmagában semleges, ahogy minden más tipológia kategóriái is.) Vagyis Hippokratész megelőzte Karl Marxot abban az elképzelésében, hogy szerinte is “a lét határozza a meg a tudatot”, vagyis az anyagi világ van elsődleges hatással az ember viselkedésére, gondolkodására és látásmódjára.

Ha jobban belemélyedünk az egyes típusok jellemzőibe, illetve belegondolunk az ősi kultúrákba, akkor azt találjuk, hogy Hippokratész nagy valószínűséggel a négy személyiségtípusát a nálánál is régebbi őstípusokról mintázhatta, vagyis a négy őselemről. Ezt persze nem lehet bizonyítani, de személy szerint meg vagyok győződve, hogy tulajdonképpen az őselemekhez talált megfeleltetéseket az emberi szervezeten belül. Így lett a Tűz őselemből a kolerikus típus (amiből aztán a DISC típusban lett a “D”, amit piros színnel szokás jelölni), a Víz őselemből a melankólikus (amiből pedig az “S”, jelölése zöld színnel), a Levegőből a szangvinikus (amiből az “I”, jelölése sárga színnel) és a Földből a flegmatikus (amiből a “C”, jelölése kék színnel). (A DISC típusaihoz rendelt színekhez nyilván nem az őselemekhez passzoló színeket vették, más képzettársítások jöttek elő, de ez ne zavarjon minket, e tekintetben nem lényeges.)

Bár a modern DISC rendszer tapasztalati személyiségtípus (vagyis pszichológiai tesztek alapján állapítja meg, hogy az egyénnek mi a belső és külső típusa), az asztrológiát kedvelőknek érdekes lehet onnan is összehasonlítani a dolgokat, hogy az asztrogramjában a bolygók (illetve aszcendens) melyik őselemhez tartozó jegyben állnak (vagyis például a Kos, az Oroszlán és a Nyilas jegyben álló bolygók a Tűz őselemet növelik, vagyis a D típust).

A DISC FELOSZTÁSÁNAK LOGIKÁJA

Az őselemeket tudtommal ilyen módon nem rendszerezték (csak annyiban, hogy a jelölésük alapján a Föld és Víz, valamint a Tűz és Levegő tartozik össze jobban), a DISC-nél már próbáltak találni neki valami logikát. A négyfelé osztáshoz elegendő két tengely, két jellempáros. Az egyik tengely két oldalának minőségei az extravertált és introvertált, a másik tengely minőségpárosa pedig az érzelmes és a racionális. Ebből jön létre a 2x2-es mátrix:

(Mivel tapasztalataim szerint sokan tévesen azonosítják az “introvertált” és az “extravertált” típust, az egyszerűség kedvéért helyettesítsük be őket a “szemlélődő” és “kezdeményező” kifejezésekkel.)

ENNEAGRAM

Tudom, hogy ez egy teljesen különálló tipológia, melyben a típusoknak más az összefonódási rendszere, de egy tanárom mégis vette a bátorságot, és az enneagram típusait a DISC rendszer altípusaivá varázsolta és új neveket adott hozzájuk. Az enneagram szakértői bizonyára a fejüket fogják, de például számomra sokkal érthetőbbé és használhatóbbá vált így, mint az eredeti. Bocs.

 (Itt egy kicsit zavaró lehet, hogy ebben a felosztásban az altípusnak is a melankólikus nevet adta, más enneagram rajzokon a “kreatív” címkét adják hozzá...)

MYERS–BRIGGS SZEMÉLYISÉGTIPOLÓGIA

A két megalkotója, két nő (Katherine Cook Briggs és lánya, Isabel Briggs Myers) 1923-ban(!) továbbvitte az alapnégyes tipológiát, bár a hivatalos kinyilatkoztatás szerint Carl Gustav Jung tipológiájából indultak ki és azt vitték tovább. Végülis mindegy, nem tudom, Jung mit vett alapul. (Például elég sok távol-keleti filozófiát is jól ismert, a németek már a XX. század előtt is sok írást lefordítottak, nálunk jóval előrébb jártak az orientalisztikában, míg mi a Habsburg-dinasztiával és egymással voltunk kedélyesen elfoglalva.)

Ebben a tipológiában már nem csak két tengely van, hanem négy:
    • Introvertált (Introversion) / Extravertált (Extraversion) (I/E)
    • Érzékelő (Sensing) / Intuitív (Intuition) (S/N)
    • Gondolkodó (Thinking) / Érző (Feeling) (T/F)
    • Megítélő (Judging) / Észlelő (Perceiving) (J/P)

Ennek alapján 16 alaptípus jön ki, aminek van egy kódja az alapján, hogy melyik tengelyen melyik térfél inkább a jellemző a személyre (pl. INTP), és minden típusnak adtak itt is egy fantázianevet (az INTP elnevezése például “Tudós”, ami az Analitikusok csoportba tartozik). Sokszor fúrta az oldalamat, hogy vajon ezt a tizenhat típust be lehet-e sorolni az alapnégyesbe, de eddig még nem néztem meg jobban. Az introvertált–extravertált tengely nyilván ugyanaz mindkettőnél, de vajon melyik felel meg itt az alapnégyes másik tengelyének?? Nem tudom, lehet próbálkozni... :)

Eddig bárkit is beszéltem rá, hogy töltse ki az online tesztet, mindenki röhögött, hogy az eredmény után elolvasva a leírást mennyire eltalálta őt. Akit érdekel, itt tud meg többet (magyar nyelvű rész is van, de persze angolul több infót lehet találni): www.16personalities.com

SZTEREOTÍPIA

Sokan az ilyen tipológiákat humbugnak és baromságnak gondolják, főleg azért, mert azt hiszik, hogy ezek a személyiség determinációjára törekednek, vagyis hogy az adott személy mindig ilyen és csak ilyen, és sosem amolyan. Ez a tipológia félreértése, ezek ugyanis elnagyolt navigációs pontok, amik az illető belső természetének és viselkedésének hajlamait, tendenciáit mutatják meg csupán, nem veszik ki az saját döntés és egyéni szabadság tényezőjét a “képletből”, csak árnyalják a korlátokat és valószínűségeket.

Másrészt visszatérő kérdésem, hogy vajon a sztereotípiát egyértelműen rossznak és károsnak látni és láttatni, az vajon mennyire nevezhető sztereotipikus gondolkodásnak?

NŐ ÉS FÉRFI, EXTRA ÉS INTRO

Bár Jung hangsúlyozta, hogy az introvertáltságot és extravertáltságot nem lehet megfeleltetni a női és férfi nemnek, én azért venném a bátorságot, hogy bár jócskán vannak introvertált nők és extravertált férfiak, de a két nem egymás tükrében, maga a nőiesség az szerintem alapvetően extravertált, a férfiasság pedig alapvetően introvertált. Ezt számomra alátámasztani látszik, hogy az ősemberek közt a nőknél a gyerekekre és igényeikre való figyelem, illetve a gyerekek melletti ténykedés folyamatosan a külső körülményekhez adaptálódást igényelte, míg a férfiak voltak a vadászok, és a vadászat tulajdonképpen a belső igények megvalósítását igényelte, vagyis az ideák, belső képek létrehozását, megteremtését, alighanem innen fakadtak azok a kondicionáló szertartások, amik a vadállat elejtését imitálták és megelőlegezték, amint arról sok barlangrajz is tanúskodik. (Ugyanebből kiindulva merném azt is állítani, hogy ezért rosszabb az extravertált emberek navigációs készsége és ezért mondhatók ők könnyebben idomulónak és így tettrekészebbnek.) Ha a nemiséget a DISC tipológiájában szeretném elhelyezni a leírások alapján, akkor a nőkhöz az “I” (vagyis szangvinikus) típust társítanám, a férfiakhoz pedig a “C” (vagyis flegmatikus) típust, ami azért is érdekes. (Ez látszólag ütközik az ősi hagyományoknak azon szimbolikájával, ami a nőt a földdel és anyaggal társítja, a férfit pedig az éggel és szellemmel, de az nem kapcsolódik ehhez, nem üti a kettő egymást.)

ARKHÉ

Nem tartozik a személyiségtipológia témájához, de hadd említsem meg az arkhé fogalmát. A jelentése ős, ősi, és az ógörög filozófusok így nevezték a világ ősokát is, vagyis hogy mi volt az az ősi “anyag”, dolog vagy akármi, amiből származik az egész világ. Thálész a Víz őselemet nevezte meg, Anaximenész a Levegőt, időben kettejük közt Anaximandrosz pedig az “apeiron” fogalmat, ami valami olyasmit jelent, hogy végtelen, meghatározatlan, és a szanszkrit ákása fogalmával lehet egyenértékű, vagy a kínai wu ji fogalommal. (Ez utóbbi nem az amit magyarul csí-nek szoktunk mondani, vagyis nem az “univerzális életenergia” fogalma, annak a pinyin átírása nem ji, hanem qi, például qi gong, avagy magyarosan csikung.)

Ugyanez a szó található az archetípus kifejezésben, valamint a monarchia, hierarchia, anarchia és hasonló szavakban.