Ez az írás egy szellős reagálás egy másik blogcikkre, ami a Nikita című filmet vizsgálja.

https://filmekapolcrol.blog.hu/2025/02/05/nikita_165

Nem ellenkezni akarok a cikkel, inkább csak más szempontot hoznék fel. Ezt olvasva kezd kialakulni bennem az érzés, hogy a franciáknak több-kevesebb hajlamuk van egy sajátos fantasztikumra. Ahogy a japánok is mindenbe bele tudják csempészni a sajátosan rájuk jellemző misztikumot, úgy a franciák se törődnek mindig azzal, hogy minden értelmezhető és logikus legyen. Például itt van Az idő urai rajzfilm (nagyon imádom), aminek nemrég olvastam az eredeti könyvét, az eredeti könyvben szinte egyáltalán nincsenek fantasztikus elemek, az idő-anomáliát is inkább tudományos dolgok okozzák (a fénysebesség körüli elgondolások). Aztán vannak a Valerián képregények és mozifilm, az Elsüllyedt világok rajzfilmsorozat (amiből láttam egy régi Pif Magazinban szépen kidolgozott képregényt is, ami a rajzfilmnél sokkal komorabb és komolyabb hangulatú volt). Feltétlenül érdemes megemlíteni a Metal Hurlant (képregény?) magazint is és Jean “Moebius” Giraud hosszabb-rövidebb lélegzetű képregényeit is (különösen az The Long Tomorrow-t, ami a Szárnyas fejvadász világábrázolásához is jelentősen hozzájárult, vagy a Jodorowsky által írt és így természetesen okkult-ízű Inkal sorozatot, aminek aztán a Metabarons képregények lettek a folytatásai, amit viszont már nem ismerek). Talán érdemes megemlíteni az 1998. környékén nagy port kavart Doberman krimit(?), amit nagyon ajnároztak, bár én baromira érdektelennek tartottam és untam (talán érdemes lenne adni egy új esélyt). Viszont kiemelném még a Metró filmet, ami a ‘80-as évek újhullámos életérzését is jól adja, ugyanakkor egy sajátos al-világot tár elénk (bizonyára ez volt az egyik ihletője a magyar Kontroll filmnek is), abban sincs sok logika, de nekem marhára tetszik. Szintén nem biztos, hogy ideillik a pár évvel ezelőtt megjelent Éjszakai átutazók is, amiben mondjuk minden reális és valós, de mégis van egy valóságból kiszakadt sajátos misztikuma és buborékja, mintha egy párhuzamos dimenzióban élnének... ha a Sztalker filmből eredő kifejezéssel élnék, akkor ez is Zónázós, Zóna-utazó film. Alighanem a Nikitának is egy ilyen francia stílusú Zónázós-bizarr-misztikus valósága van. Szerintem.