2021. nov 12.

Dűne, Szárnyas fejvadász, Alien

írta: Trezor atya

Meglepőnek tűnhet ez a hármas párosítás, igyekszem leírni, hogy mi tartja őket össze.

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy a filmes körökben hírhedtté váló Alexander Jodorowsky (lengyel származású mexikói művész) kitalálta, hogy elkészíti Frank Herbert: Dűne című regényének filmes adaptációját. Jodorowsky a pszichedelikus spiritualizmus vadabb képviselője, sok okkultista és mitikus ismeretekkel (neki köszönhetőek A vakond és A szent hegy című filmek is), ezért a Dűnében rögtön meglátta a maga elképzeléseit, és egy még vadabb dolgot akart belőle kihozni, mint amennyire már eleve is volt. (Bár később David Lynch-et se kellett félteni, akibe szintén szorult némi misztika és költőiség.) A film előmunkái sokáig tartottak és ebben részt vett további egy-két nagy név is, például Jean Giraud (francia grafikus és képregényrajzoló, művésznevén Moebius, az ő látványtervei alapján készült többek közt a magyarok által megvalósított Az idő urai című rajzfilm is), Dan O’Bannon és Hans Rudolf Giger (svájci festő- és szobrászművész). Rengeteg ötlet, látvány készült, storyboard, valamint egy mérete alapján telefonkönyvnek is beillő forgatókönyv tele rajzzal és beállítással, szinte egy egész képregény. A film zenéihez olyan zenekarokat kértek fel, mint a Pink Floyd, a Tangerine Dream, Mike Oldfield és a Magma, a szereposztáshoz pedig olyan neveket, mint Salvador Dalí (ő lett volna a Padisah császár), Orson Welles, Gloria Swanson, David Carradine, Mick Jagger, Udo Kier, Amanda Lear. A film nagyjából 14 (!) órás lett volna. Íme egy plakátterv is a filmhez.

Ez az adaptáció ugyan (sajnos) nem valósult meg, azonban a rengeteg ötlet egyáltalán nem ment pocsékba, részben ennek köszönhetjük a Szárnyas fejvadász és az Alien filmeket is. Moebius saját ötleteit nem dobta ki, felhasználta az The Long Tomorrow című képregényében, amit Dan O’Bannon írt, mely látványvilág lett az alapja a későbbi Szárnyas fejvadász filmnek, illetve rajta keresztül az Ötödik elem filmnek. Dan O’Bannon és Giger az Alien filmek látványában és vizuális effektjeiben is erősen benne voltak, Giger ugye ezekkel lett igazán közismert, míg O’Bannon benne volt a szintén Philip K. Dick írásokból készült Emlékmás (mindkettőben) és Screamers adaptációk elkészítésében is. (És a legelső Star Wars filmben is, de az egy kicsit más hangvétel.)

Az Emlékmás című film(ek) Philip K. Dick: Emlékárusítás nagyban és kicsiben (We can remember it for you wholesale) című novellájából készült. Szokás mondani, hogy a könyv mindig jobb a filmnél, de ez esetben a film mérföldekkel lehagyja az eredeti művet, szinte össze se lehet hasonlítani. Ha még őszintébb akarok lenni, nem is tudom, hogy mit látott meg a novellában Dan O’Bannon, Paul Verhoeven és Arnold Schwarzenegger, hogy ebből egy ilyen érdekes filmet lehet készíteni. Nekem meggyőződésem, hogy a novella nagyjából úgy íródott, hogy Dicknek pénzre volt szüksége és gyorsan összerittyentette. De lehet, hogy pont az volt benne a lényeg, hogy a novellát csak egy izgalmas felütésnek, egy nyersanyagnak tekintették, amiből ki lehet hozni valami érdekeset. Sikerült. Amúgy Schwarzenegger nem csak felkért főszereplője volt, saját vagyonát is jelentősen kockára tette, amikor majdnem lefújták a film készítését, mert a befektetők nem akartak rá több pénzt áldozni. A 2012-ben készült újrafeldolgozás pedig felemás érzelmeket kelt. Egyrészt szerintem hihetetlenül jól megcsinálták a háttervilágot (díszletet), ügyes ötletekkel változtattak meg dolgokat, hogy mégse teljesen ugyanaz legyen a sztorija. Másrészt viszont túl sok benne az akció és a pörgés, a nagy sebességben szinte csak alig lehet észrevenni a világ kidolgozottságát, akkor is csak úgy, ha kifejezetten azt figyeli a néző és leszarja, hogy a képen látható szereplők épp milyen szexuális pozitúrát vesznek fel. Óriási hiba, majdnem kinyírja az egész filmet. Ahogy egy kritikus írta, olyan követhetetlen a film a gyorsasága miatt, hogy amint a néző kilép a moziteremből, már abban a pillanatban nem emlékszik semmire a filmből. Sajnos ez tényleg majdnem így van.

A Nyugaton híres Metal Hurlant magazin (angol nyelven Heavy Metal néven jelent meg) tele van képtelen, fura, idegen, bizarr “scifi” képregényekkel (hosszabb és rövidebb terjedelműek egyaránt) és grafikákkal, melynek egyik számához Federico Fellini írta az előszót, aki szintén nagy rajongója volt Moebiusnak. Ebben jelent meg a már említett The Long Tomorrow című képregény, ami egy jövőbe ültetett, fullasztó népsűrűségű városban játszódó detektív-történet volt, nagyjából ez párosult Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regényével, és ezekből született meg a Szárnyas fejvadász Ridley Scott rendezésében, aki ugye korábban már az Alien első részét is rendezte. A The Long Tomorrow világát később folytatta a The Incal című képregény, amit már Jodorowsky írt (de továbbra is Moebius rajzolta), ez már nagyon erősen eltért a Szárnyas fejvadásztól minden szempontból, viszont megteremtette a szintén Jodorowsky által jegyzett Metabarons képregényt és világát, ami Nyugaton szintén nagy sikernek örvend (mind a mai napig) és szintén sok ötletet örökölt a meg nem valósult Dűne filmből.

• Három számot sikerült megtalálnom a neten, szerencsére a mostani téma szempontjából érdekes The Long Tomorrow és a The Incal sorozatok pont benne vannak. [Letöltés]

• A magazin képeit és képregényeit összekötő közös vezérfonál alapján készült egy Heavy Metal című egész estés rajzfilm is, amit ide kattintva nézhetsz meg magyarul.

Amúgy a lehetőségekhez képest nagy rajongója vagyok a végül elkészült Lynch által megkomponált Dűne filmnek is, nem az ő hibája volt, hogy nem sikerült igazán jól az a film. Egyrészt nem adtak rá annyi pénzt, mint amennyi szükséges lett volna, másrészt egy 137 perces filmbe egyszerűen képtelenség beleszuszakolni egy olyan könyvet, aminek majd’ minden oldalán van egy “asztakulva!” érzése az olvasónak. (Összehasonlításképp: a Scifi Channel 2000-ben kiadott tévéváltozata három részes és összesen 290 perces, Jodorowsky változata ugye 14 órás lett volna, a most kiadott változat első része pedig 155 perces). Viszont a jelmezek, a díszletek, a színészek és az összhangulat szerintem nagyon-nagyon jók!! A tévéváltozat annyiban volt jobb, hogy igyekezett teljesen végigvinni a regény folyamát, viszont érződött belőle, hogy jóval alacsonyabb költségből forgatták és erősen műteremszaga volt a jeleneteknek. Amúgy ez is tetszett (persze, hiszen Dűne). Olvastam valakitől, aki szemére veti ennek a tévés változatnak, hogy a spiritualitást teljesen kimiskárolták a filmből, de megmondom őszintén elég régen láttam és már benyomás szinten se maradt meg bennem, hogy igaza van-e vagy sem. Könnyen el tudom képzelni, hogy igaza van. A legújabb változat meg még nagyon új, sokan nem is látták, nem akarok belőle semmit kifecsegni, de annyit el kell mondjak, hogy űbertuti. (Persze van egy-két furcsaság, de nem akarok kicsinyes lenni.) Ha elkészül a második rész is, végre lesz egy teljes értékűnek mondható Dűne filmadaptáció.

Alien

Az Alien film alapötlete (egy űrhajón váratlanul kell felkelnie egy maroknyi űrutazónak) megelőzte ugyan a Dűne filmet, de Dan O’Bannon azt még nem tudta, hogy mi is lesz benne a horrorisztikus és mi lesz a cselekmény. Ekkor jött közbe, hogy Jodorowsky megkereste őt a Dűnével és így ismerkedett össze Giger-rel és Moebius-szal is, akik egy csomó ötletet adtak neki. A film eredeti címe Star Beast lett volna, de O’Bannon-nak nem tetszett és ő nevezte át végül Alienre. Rendezőnek végül Ridley Scott-ot kérték fel, aki így került bele ebbe az ismeretségi körbe.

Nostromo. Eredetileg Joseph Conrad egy regényének a címe és annak egyik alakja. A Nostromo nevű szereplő (nem ez a valódi neve) egy tiszteletben álló parancsnok, aki viszont nem tartozik a felső osztályhoz, sőt azok csak eszköznek látják. “A történet egy képzeletbeli dél-amerikai országban, Costaguanában játszódik, és rengeteg szereplője van, a legkülönfélébb emberek: spanyolok, olaszok, indiánok, félvérek. De a legfontosabb szereplő talán egy ezüstbánya, amely valóságos mitológiai szörnyként befolyásolja minden ember s az egész ország életét. A szövevényes történet felépítésében Conrad már a XX. századi modern időtechnikát alkalmazza, és hasonlóképpen modern a lélekábrázolás is, amellyel az olasz Nostromo, az angol Gould és a többiek személyiségébe bevilágít.” A könyvről nagyjából úgy nyilatkozik egy másik híres író, hogy ha választhatna, hogy vagy ezt írta volna ő, vagy az összeset, amit tényleg ő írt, akkor inkább a Nostromot választaná. Az Alien első részében ez a kereskedelmi hajó neve. Nem olvastam a regényt, de az a gyanúm, hogy hasonlóan szövevényes küzdelmek vannak benne az ezüst körül, mint a Dűnében a Fűszer körül, talán emiatt vettek át abból a regényből neveket.

Sulaco. A Nostromo című regény Costaguana nevű kitalált dél-amerikai országban játszódik (nagyjából Kolumbiával lehet beazonosítani helyileg), azon belül is az ország nyugati részén található Sulaco kikötővárosban, amely mellett van egy ezüstbánya. Az Alien második részében ez a neve a gyarmati légió űrhajójának, amivel el-, illetve visszamennek az LV-426-ra.

Joseph Conrad. Lengyel-angol író, neki köszönhető többek között még A sötétség mélyén című (kisregény?) is, ami igen erős hatással volt mások műveire is, mondhatni ennek feldolgozásából készült az Angol regény című Bereményi-Cseh dal, vagy olyan filmek, mint az Apokalipszis most!, az 1917 vagy az Ad Astra, de készült egy eredeti filmadaptáció is Tim Roth főszereplésével. Az eredeti mű arról szól, hogy megbíznak egy hajót és legénységét, hogy a Kongó folyón a torkolattól felhajózva Afrika vad, ősi és európai szemmel kaotikus szíve felé felkutassanak egy eltűnt ezredest. (Részlet a könyvből.)

Philip K. Dick, Szárnyas fejvadász, Alien

Tulajdonképpen a Szárnyas fejvadász és az Alien filmek világa megegyezhet. (Vagy hát legalábbis az első Alien film világa, ahol az űrutazás technológiája és körülményei hasonlók lehetnek a Szárnyas fejvadászéhoz. Szerintem.) Már az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? könyvben és a Szárnyas fejvadászban is megemlítik az űrkolóniákat, ahogy a szintén Philip K. Dick által írt Palmer Eldritch három stigmája című könyvben és más írásában is. Egyikben sem tart még ott a technológia, hogy ide-oda röpködjenek az űrhajók, mint napjainkban a kamionok és távolsági buszok. Ezen kívül mindkettőben jelen vannak már a hatalmukban túlnőtt óriáscégek (ne feledjük, a cyberpunk műfaj csak az 1980-as évek első felében kezdi bontogatni a szárnyát, az Alient 1979-ben adták ki, a Szárnyas fejvadászt 1982-ben, a szintén hasonló zsánerű Gyilkos bolygót pedig 1981-ben), valamint mindkettőben vannak mesterséges emberek (avagy replikánsok).

Asztali szerepjátékok:

• Dune – Chronicles of the Imperium
• Dune – Adventures in the Imperium

Na most az Alien filmekből készült alábbi szerepjátékok valójában nem csak azokból a filmekből készültek, és nem csak annyi benne a lényeg, hogy a hangyaszerű idegen lények ellen kell hadakoznunk, hanem tulajdonképpen “hard scifi” játékok, ahol nagyon észnél kell lenni, hogy meg a szereplők ott ne hagyják a fogukat, ennek megfelelően választották meg mottóikat is (ahol újra felbukkan a Nostromo regény szerzője). Az űr csak az apró hibákat nézi el.
• Hostile (mottó: “We live, as we dream – alone.” – Joseph Conrad)
• Alien RPG (mottó: “Space is hell.”)

• Blade Runner RPG (Ez a játék még csak készülőben van, de persze addig is lehet játszani más, hasonló szerepjátékokkal, mint mondjuk a Zaibatsu, ami a többi cyberpunk/technoir jellegű játékkal szemben az 1980-as évek scifi filmjeiben használt technológiákat hozzák elő, nem igazodnak napjaink technikai fejlődéséhez, vagyis például nincs tapifon, de még csak sima mobiltelefon sem, van helyette viszont utcai videofon. Illetve ajánlott még a Technoir játék is, ami kifejezetten borongós-nyomozós közeljövőbeli történetekhez készült.)