Harcművészetről és Shaolin kung-furól kérdezgettem...

1) Mit gondolsz a küzdősportról? Mit gondolsz a harcművészetekről? Vannak-e különbségek? Ha igen, mik a különbségek és mik a megegyezések?

Küzdősport egy olyan (a hagyományos sporton túli) világ, amikor megtanulod a küzdés szabályait, a helyes technikákat mind támadásra, mind védekezésre, stratégiát, fájdalomtűrést, a harc szellemét, a belső feszültségeid levezetését. Szinte mindent megtanulsz amire a küzdőtéren – legyen az ring, tatami, ketrec, földharc vagy álló küzdelem – a túlélésért és győzelemért szükséges. A mozdulatok és technikák egyszerűek, lényegre törőek, és minél hatásosabbak. Rövid idő alatt megtanulhatóak és alkalmazhatóak akár az utcán is, persze sok gyakorlás mellett. Nem követ különösebben semmilyen vallási filozófiát, azt hogy az edzésen és a küzdőtéren kívül hogy viselkedsz, rád bízza. (Tisztelet az erre is odafigyelő edzőknek.)
    A harcművészet mindezt a pozitívumot magában foglalja, de sokkalta árnyaltabb. Általában egy vallásra vagy egy nép kultúrájára épül, határozott filozófiája és életszemlélete van, mellyel áthatja minden tanítását. Mozgásába művészetet csempész, miközben minden mozdulata szervesen magába foglalja a küzdelmi technikákat vagy a test energiáit mozgósító légzések irányítását. Így elsődlegesebb céllá válik az egészség megőrzése, s ez után veszi magától értetődőnek a küzdelem hatékonyságát. Ezért sokkalta nehezebb megtanulni, gyakran egy élet is kevés hozzá. S mint kifinomult művészet, művelni és gyönyörködni benne egyaránt felemelő.

2) Mit adnak, mit adhatnak emberileg, testileg, lelkileg, szellemileg a harcművészetek? Hogy tényleg adnak-e, vagy ez csak egy reklámként is jól hangzó mítosz?

Ha nem vigyázunk, laikusként belefuthatunk kóklerekbe, akik a harcművészetek köré épült mítoszt kihasználva próbálnak népszerűséghez vagy pénzhez jutni. Esetükben a siker rövid, előbb utóbb úgyis kiderül mi rejtőzik (illetve pont hogy nem rejtőzik semmi) a felszín alatt.
    A harcművészet borzasztóan sokat tud adni, főleg ha jó tanítóval van dolgunk. Nekünk itt Magyarországon nagy szerencsénk van, mert első kézből vehetjük a tudást olyan mesterektől, akik a Shaolin Templomban nevelkedtek, tanultak és nyerték el a mesteri rangot.
    Említettem, hogy "tudja" azt, amit a küzdősportok, viszont sokkal tovább megy és megfordítja a dolgot. Nem az a lényeg, hogy a másikat legyőzd, hanem hogy megismerd magad és egyensúlyban élj.
    Bizonyos harcművészetek nem is a küzdelmek miatt fejlődtek ki. Ilyen például a Shaolin Kung-fu is. Kezdetben a csan buddhizmus gyakorlása, a meditáció, s az egészéges és hosszú életre való törekvés volt a cél. (A csan a szanszkrit dhjána szóból ered, melynek jelentése: elmélyülés. A csan egy jellegzetesen kínai buddhista irányzat, mely a hangsúlyt az írott szövegek tanulmányozása helyett a gyakorlatra, így a meditációra, valamint a mindennapi munkavégzésre helyezi. A fentiek – valamint egyéb jellegzetességei – miatt könnyen állhatott össze egy közös, szerves rendszerré a buddhista tanok és a harci művészetek gyakorlása. – chanwu.hu) Ámbár mivel stratégiai pontokon álltak a templomok, kénytelenek voltak megvédeni magukat. S mint idejük volt mint a tenger, kifejlesztették és összefűzték az egyik leghatékonyabb harcmodort az egészéges test és szellem fejlesztésével.
    A harcot, a fájdalmas és néha embertelen edzéseket használja fel, hogy közel kerülj saját magadhoz. Rájössz, hogy a fizikai fájdalmak nem akkora tragédiák, túlélhetők, eltűrhetők s új szintre röpítenek. Ez nem holmi "beképzelt duma", valós nézetváltáson esel át, mert amitől eddig féltél, óvtad magad, nyűgnek és nehézségnek tűntek, szépen jelentéktelen problémák lesznek, s könnyűszerrel túlteszel rajtuk. Rájössz, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, megtanulod értékelni azt ami van és nem siránkozni azért ami nincs. Tanításai nem csak az edzésre, hanem a hétköznapokra is ugyanúgy vonatkoznak.
    Fizikai hatalommal ruházza fel a gyakorlókat, "fegyvert" ad az ember kezébe. Erre viszont nagyon kell vigyázni, sokan nem tudnak vele bánni, meg kell tanítani, meg kell nevelni őket rá.
    A jó tanár először felkészíti erre a tanulókat, alaposan felméri kinek mit tanít, hogy az ne kerüljön rossz kezekbe. A harcművészet szelektál és megnevel. Van, hogy kezelhetetlen rossz gyerekeket adnak be iskoláinkba, mert otthon már nem tudnak velük mit kezdeni. Ez részben érthető, mert egy szülő – az elvakultsága miatt – sokszor nem látja hogy is kell határozottan nevelni. Az edzéseken mindenekelőtt megtanulják a tanulók a Tiszteletet és Alázatot mindenkivel szemben.

3) Mit és hogyan tanítasz az edzéseken? Mi a koncepció, mi a hozzáállásod? Mi az, amit erényednek tartasz benne, és mit érzel gyengeségednek, amin változtatnál magadban/magadon? Kit tartasz jó mesternek? (Nem konkrét személy megnevezésére gondolok.)

Sajnos itt "nyugaton" igencsak korlátozottak a lehetőségeink, s heti 2x2 órában próbálunk tanítani. Ez nagyon kevés. Amit csak tudunk, megpróbálunk belesűríteni ebbe az időbe, illetve ha lehet tartunk szemináriumokat, táborokat, plusz edzéseket ahol mélyebben fel tudjuk tárni a tudást. Nyugat-Európában tanított harcművészetek ritkán adnak teljes képet az adott irányzat egészéről. A Shaolin Kung-fu 3 fő részből áll:

• formagyakorlatok,
• sanda küzdelem és
• taiji

A legteljesebb egység akkor valósul meg, ha a gyakorló mindháromhoz egyformán jól ért. Az előbb említett időkorlát miatt nyilván nagyon nehéz mindenre időt szakítani, s a termek sokszor elhajlanak az egyik vagy a másik irányba. Amikor edzést tartok igyekszem ezt kompenzálni, hogy jusson idő a lélekre és a testre egyaránt.

Edzés felépítés

Egy időben minden edzést hangos meditációval kezdtünk (hosszú, rezgő kilégzéssel elszámolunk 10-ig kínaiul), amivel hatékonyan rá tudtunk hangolódni a kung-fura és kizártuk a külvilágot, a hétköznapok nyűgjét-baját. (Mellesleg a belső rezonancia jótékony hatással van a belső szervekre.) Gyakran kezdem újra így az óráim.
    A bemelegítés és lazítás elengedhetetlen, hogy ne legyen unalmas időnként változtatok a tematikán, néha játékos-ügyességi feladatokkal melegítünk be. A lazítás sokak utálatos feladata, mert kellemetlen fájdalommal jár, ilyenkor rá kell világítani az embereket a fontosságára, a sérülés/húzódás megelőzésére, a szabadabb mozgás szükségességére. Igyekszem minden mozzanatnak elmagyarázni a logikus értelmét – ha kérik ha nem –, hogy senkiben ne merüljön fel kétség a feladatokkal kapcsolatban.
    Ezek után az alapgyakorlatoktól haladunk a bonyolultabb mozgások felé. Ha felmerül egy új technika, mindig megmutatom az értelmezését is, hogy a tanuló tényleg megértse mire való és ne csak a ‘levegőben hadonászást’ lássa. Ez a formagyakorlatok ideje, ilyenkor tanuljuk és tökéletesítjük a mozdulatokat, technikákat, ugrásokat.
    Nagy hiányossága sok iskolának a tradicionális technikák gyakorlati értelmezésének elfelejtése, amit én viszont előszeretettel csináltatok.
    Ez az egyik kedvenc részem.
    Itt mutatkoznak meg az ember tanult és hozott képességei a legjobban. Reakció, pontosság, kontroll, figyelem, erő, dinamika, kreativitás, tisztán látás. Ehhez először meg kell tanulniuk a helyes ütést, rúgást, tehát a "küzdősport" alapjait. Ez is idő...
    A jó mozgás és a küzdeni tudás nem minden. A testnek ellenállónak is kell lenni, hogy ne neked fájjon, ha belevédesz egy ütésbe vagy rúgásba. Ez még nem az erősítés. Ilyenkor alkarozunk, combosozunk ütéseket és rúgásokat mérünk egymásra - természetesen fokozatosan, mindenkinek a saját szintjéhez mérten. Hogy el tudd mondani és "ki tudd nevetni" – ha az utcán esetleg bekapsz valamit –, hogy edzésen sokkal nagyobbat kaptál... Harcművészetről van szó, a kontakt elkerülhetetlen. Akinek ez nem tetszik, menjen el jógázni, az is nagyon hasznos.
    Most már lazák vagyunk, tudunk mozogni, tudunk harcolni, kemények vagyunk, semmi nem billenthet ki. Vagy mégis...? Sokszor gyakoroltatok formát és küzdelmet instabil talajon, felfordított padon vagy akár egy magasabban lévő gerendán. Ha ott stabil vagy, nincs az az Isten hogy a szilárd talajon te elessél. Rengeteg koncentrációt és lelki egyensúlyt igényelnek ezek a feladatok, sokszor azért esik le valaki, mert fejben még mindig a problémáin rágódik. Ha fenn akar maradni, semmi másra nem szabad koncentrálni, csak az adott feladatra. “Légy ott ahol vagy” – mondta ilyenkor a mesterem. (Nem csak erre, a hétköznapi dolgokra is, pl evés. Hogy tudnád kiélvezni az étel ízét, ha a munhahelyi problémákkal foglalkozol közben?!) A teljes koncentrációval az edzés aktív meditációvá válhat, amikor kikerülsz az idő és tér síkjából és csak a Kung-fu létezik. De tehet így egy kovács mester, asztalos vagy festő is. Közel járunk a flow-élményhez. (“A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.” – Wikipédia)
    Az edzés végén jutunk el az erősítéshez, melynek kimeríthetetlen tárháza létezik. “A Kung-fu vér és könny” – hallottam sokszor mestereimtől. Először talán még meg is ijedtem, de rá kellett jönnöm, hogy ez a vér és könny mind a fejlődésemet szolgálja. Rengeteg olyan feladat van, ami tematikusan a dinamikus, gyors és rugalmas mozgást és a kitartást segíti elő amik a Shaolin Kung-fu alapjai. Idő hiányában, ide szoktam egy kis elméletet becsempészni, pl. mindenki fekvőtámaszban vagy mabo-ban tartja magát amíg megbeszélünk pár gondolatot a gyökerekről, tanítókról, eszmékről.
    Ha marad idő lemasszírozzuk egymást, lenyújtjuk a használt izomcsoportokat, ami nagyban elősegíti a regenerálódást és könnyebb lesz a következő edzés is.
    Ha még mindig marad idő (szinte kizárt) pár percig ellazulunk, meditálunk, végiggondoljuk az edzést, felelevenítjük az újonnan tanultakat.
    Jó mesternek azt mondom, aki nem csak bort iszik és vizet prédikál. Van elég élettapasztalata és gyakorlati tudása abból amit oktat. Úgy él és úgy viselkedik, ahogy azt tanítja. A feladatokat Ő maga is meg tudja csinálni, nem csak elmagyarázza. Odafigyel minden tanítványára és bizalommal lehet hozzá fordulni bármilyen kérdéssel. Egy jó mester nem keveri az edzést és a magánéletet; nem kell szentnek lennie, de a tanítványok előtt az edzésen kívül is mesternek kell lennie.

4) Mit és hogyan szeretnél tanítani edzéseken, ha nem akadályozna semmilyen külső/belső akadály?

Szeretném átjárni a Kung-fu 3 fő területét, még ha nem is mindig egyforma arányban. Időszakonként rágyúrni egy-egy oldalára és azt tökéletesíteni. Sokkal több mélységet raknék bele, nem csak a test edzéséről szólna és hogy “jajj de jól elfáradtam ma”. Úgy gondolom egy Kung-fu edzés, azért is több mint egy átlagos sportedzés, mert mindig kapsz egy csomagot amit hazaviszel, amit meg kell emésztened, s ezáltal több leszel.
    Amiket szívesen beleépítenék az edzésekbe: meditáció, több alapozás, a Shaolin 18 kamrája, sokkal több páros küzdelem – koreografált és valós szituációk, helyzetjátékok, ügyességi versenyek. Elméleti tanítások egy jó tea mellett a Kung-furól, a csan buddhizmusról és az életről. A hagyományos kínai teaszertartásból rendkívül sokat lehet tanulni, lenyugtatja a lelked és segít tisztán látni az elméddel. Finom és nyugodt mozgásra tanít, türelemre, megtanít értékelni a természet valós ízét, amit egyre fontosabbnak tartok az agyon cukrozott és ízesített XXI. században. Tökéletes helyszíne az eszmecserének és baráti beszélgetéseknek is. Ezen kívül keretbe foglalná az egész edzést a kezdeti meditációval karöltve.
    A harcművészet egyik legnagyobb fegyvere a magas szintű önuralom. Mint ahogy egy formagyakorlatban vagy a pástra fellépve, a tökéletesen nyugodt összpontosításból (MEDITÁCIÓ) kirobban a "harci szellem", tombol, dühöng, minden erejével beleadja magát mint egy elszabadult sárkány – közben kontroll alatt tartva magát! (EDZÉS) –, s ha vége a küzdelemnek, visszacsendesedik mint a tó felszíne vihar után (TEÁZÁS, BESZÉLGETÉS).
    Sokat megértenénk a világ működéséről, ha a kínai írással is foglalkoznánk. Gyönyörű összefüggéseket mesél el egyetlen írásjegy is. Amikor diplomáztam, a rektorom ezt mondta: “Tanuljatok nyelveket továbbra is, mert ahány nyelvet tudsz annyi ember vagy!” És ez a kínaira különösen igaz, nem hiába maradt fenn ilyen régóta a kultúrája. (Egy gyors példa: a "jó" kínai írásjele két gyökből áll: "nő" és "gyerek" – azaz, ha van Nőd és Gyereked, az Jó!)

5) Hogy lehet rosszul tanítani? Mit érzel problémának a gyakorlással kapcsolatban a mai Nyugaton, vagy kifejezetten Magyarországon? Milyen csapdái vannak a tanulásnak?

Rosszul akkor lehet tanítani, ha nem megfelelő a tanár képesítése, nem elég intelligens vagy egyszerűen belefásult a tanításba. Ez gyakran előfordul a "Nyugaton", mert az emberek türelmetlenek, nem értik a lényeget, hamar otthagyják az edzést, sok a rotáció vagy csak felületes a hozzáállásuk. Szerencsére mindig van kivétel. Ezek a kivételek tartják egy tanárban is a lelket, hogy érdemes csinálni.
    Rosszul lehet tanítani, ha a Tanár nem képzi tovább és elhagyja magát, mert "neki már úgyis megvan a szükséges tudása". Hát nincs. Mindig figyelni kell, tanulni, frissíteni, továbbgondolni a tudást.
    Tanulás csapdája, ha túl hamar túl sokat vársz el magadtól, türelmetlen vagy és emiatt csalódsz a rendszerben a tanárodban vagy akár le is sérülsz.

6) Mi az, amit át szeretnél adni a tanítványoknak?

Hogy lássanak. Mennyivel tágabb a világ és a képességeik határa, mint azt valaha gondolták. Hogy értékeljék az életet, az egészséget amit kaptak. Határozottak és céltudatosak legyenek, képesek legyenek kiállni magukért ha zord a világ. Olyan emberek legyenek, akik képesek a vállukon vinni, okosan használni és beépíteni a mindennapjaikba a tudást amit kézhez kapnak.

7) Milyen kvalitásokat, hozzáállást igényelsz a tanítványoktól, és mi az, amiket megkövetelsz vagy megkövetelnél?

Csak azt követelem meg amit én is adok. Fegyelmet, tiszteletet és alázatot. Ha valakiben ezek nincsenek meg vagy megtanulja vagy nyitva az ajtó ugyanúgy kifelé mint befelé. Természetesen kell a tanuló részéről nyitottság, érdekeltség, elfogadás és sok sok szorgalom az edzéseken kívül is.

8) Miért szereted jobban a shaolin kungfut más harcművészetekhez képest? Miben ad neked többet? Miért érzed jobban hozzád passzolónak? Milyen volt, amikor te elkezdted?

Többet harcművészetet is kipróbáltam már, mindegyikben volt jó és hasznos. Igaz, hogy a legtöbb időt ezzel töltöttem. Hogy miért? Mert borzalmasan tetszik a mozgásvilága, a kimeríthetetlen tudástára, a benne rejlő stílusok, fegyverek, edzésmódszerek színessége. Szinte minden fegyverhez és stílushoz értened kell kicsit, majd kiválasztod a kvalitásodnak megfelelőt és azt fejleszted tovább. Ez azt jelenti, hogy lehetsz akármilyen testalkatú és felfogású, megtalálod a neked megfelelő mozgást és szemléletet.

9) Van-e olyan iskola, amelye(ke)t rossznak tartasz, és mi(ke)t tartasz benne helytelennek? (Persze, itt akár konkrét iskolák és személyek neve nélkül, ez egy kicsit kényes kérdés...)

Szerencsére a Shaolin Kung-fuban olyan szűrőn mennek át a tanár jelöltek, hogy oda nem illő egyén nem kaphatja meg eme rangot. Természetesen itt nem csak a fizikai felkészültségre gondolok – ez alap –, hanem a mentális érettségre egy csoport vagy iskola vezetésére. Találkoztam már olyan tanárral, akinek az edzésen kívüli hozzáállásával nem értettem egyet. De ez még nem azt jelenti, hogy az edzésen nem közvetít értéket.

10) Mi lehet a spiritualizmus egy harcművészetben?

A spiritualizmus a lélek egyensúlyát hivatott kompenzálni a fizikai test építése mellett. Itt nyugaton kevesen fogékonyak rá, de azok közül sokan képesek túlzásba is esni. Valószínű mert kapaszkodót keresnek saját problémáikra amikre otthon vagy a párkapcsolatukban nem kapnak választ. Egyszerűen nem kell túlgondolni a dolgot.

11) Mit fűznél még hozzá, amire nem láttál kérdést?

Tanári szinten nagyobb hangsúlyt fektetnék a továbbképzés igényére. Tudom, hogy nem könnyű a megélhetés mellett elég időt szakítani rá, de azt a kevés lehetőséget a lehető legjobban próbáljuk meg kiaknázni és továbbadni. A mai világ borzalmasan kezd elértéktelenedni, felületes információk ezreivel találkozunk nap mint nap, túlterhelt lesz az agyunk, mégsem tanulunk semmit. Erre a Shaolin Kung-fu eszméinek és értékeinek továbbítása mellet számos út lehet gyógymód, lényeg, hogy értéket és tartalmat képviseljünk akármilyen szakmában is helyezkedjünk el.