Egy író ismerősöm tollából származik... (remélem, nem haragszik meg érte, hogy kiraktam). A háttere az, hogy a töke tele volt a legújabb FB trenddel, hogy rakjon ki mindenki verset. Őt persze nem a versek zavarták, hanem az, hogy a verseket miért csak dátumra, mondhatni "parancsra" lehet szeretni...

5 vaka + 1 haiku

(ismeretlen, nem-japán költő verse)

Költészet napján
mindenki könyvért rajong.
És máskor mi van?
“Jaj, mi van a tévében?”
És nézik sorozatot.

Költészet napján
Attilából nagy sztár lesz.
És máskor mi van?
Dinnyehéjat és Szárszót
ugyan ki, ki érti meg?

Költészet napján
ó, mindenki olvasott!
És máskor mi van?
“A fasz se költ már könyvre,
gyere, igyunk Ászokot!”

Költészet napján
ó, mindenki művelt!
És máskor mi van?
Politika, meg a pénz -
ez a kettő überel.

Költészet napján
rajoskodsz a könyvstandnál?
És a többi nap?
Celebtakony meg bulvár?
Sűrű, B-közt függő homály?

Egy napnál többet
érdemelnek a versek.
Mert lélegeznek.

-------
címkék: olvasósarok versfordítás