ezúttal néhány dalt és verset hozok fel a témában

Van a Green Daynek egy szerintem remek száma. A zene nem túl egyedi, dehát egy párakkordos bandáról van szó, nem is kell többet elvárni. A szöveg már jobban tetszik, de tulajdonképpen a videóklip az, ami miatt sokszor eszembe szokott jutni:

— Green Day: When I come around (és a dal nyers fordítása)

Szóval a nagyvárosi életérzésről szól egy punk szemszögéből. Mindenki éli a saját szerepeit és amit ad a gép, de időnként megáll egy percre és nézi vágyódva nézi a másikat, ami hiányzik az életéből. De nem tesz érte. Ahogy a Tankcsapda énekli:

A Jó Nő az egyik este a telefonon felkereste, a kagyló a fülébe súgta, hogy csak az alkalmat leste, arra hogy utolérje végre, különben úgy érzi vége, legalább pillanatokra az életéből maradjon nála... legyen a vendége, maradjon nála...

Legalább pillanatokra kitekinteni, kibújni a szokott bőrünkből. És végül mindenki a másikat lesi.

Erről az életérzésről jut eszembe még az egyik svéd gyerekvers abból a régi klasszikus kiadványból:

Ingrid Sjöstrand:
MIKOR SÖTÉTEDNI KEZD

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is,
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.