Rövid részlet egy előadásból.

“A probléma az, hogy az ember nem igen készül fel a negatívumokra az életében. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a Nemeskürtynek van egy nagyszerű dokumentum-regénye: Rekviem egy hadseregért, a II. doni hadsereg pusztulásáról. Azt olvasom benne, hogy a korabeli harcászati szabályzatban van vagy százvalahány oldal a győzelemről és az előrenyomulásról, és van négy oldal a vereségről, a visszavonulásról. Ebbe ment tönkre a magyar hadsereg. Azt gondolom, hogy nagyon sok ember ebbe megy tönkre nap mint nap, hogy se a családban, se az iskolában nem készítjük fel a gyerekeket, a fiatalokat, az embereket a vereségre. Hogy vereség is van, hogy bukás is van. Enélkül nem lehet élni, mert nem lehet ökölvívó az az ember, aki nem kalkulálja be, hogy behúzhatnak neki egy akkorát a ringben, hogy kiütik. És ez az életben is így van, hogy az embert néha kiütik, összeesik, földre kerül. Aki nem vállalja fel, nincs benne egy ilyen jellegű felkészültség (ami nagyon nehéz) (…) Ilyen az ember élete. Az ember mindig elesik, és mindig fölkel. De keljen föl! Ne maradjon fekve! Na most én azt gondolom, hogy itt van a mi nevelésünk, ideálképzésünk hiánya, hogy nem tanítjuk meg az embereket, hogy kell fölkelni. Hogy kell fölkelni a földről, amikor kiütötték az embert. Mert van valami az emberben, ami ezt megakadályozza – ez számomra ugyancsak a már előbb említett Mérei Ferenc világította meg, mikor a Szilágyi Jánossal volt egy nyilvános interjúja a Kossuth Rádión, és azt kérdezte tőle a Szilágyi, hogy „Mondja, tanár úr, mi a hiteles élet lényege? Mitől lesz egy élet hiteles?” És azt mondta Mérei: „Fiam, ez egy nagyon egyszerű kérdés. Az életben nem kell mindig jól járni.” Aki föladja ezt a belső kényszerét, hogy a munkájában, az üzletében, a hivatásában, a szerelmi kapcsolataiban, a barátságaiban, a különböző élethelyzeteiben neki mindig jól kell járni, neki mindig nyertesen és győztesen kell kikerülni. Ha ezt föladja, akkor nagyon hiteles lehet az élete. Már csak azért is, mert vannak az életnek olyan aspektusai, amit csak földön fekve lát az ember, ha kiütötték. Akkor veszi észre és ebből érték lesz az életében. Nem tanítjuk meg erre az embereket.”