“Kutatások arra engednek következtetni, hogy az agyműködés és a neveltetés különbségei állhatnak a személyiség alapvető dimenzióiban mutatkozó különbségek mögött.
    Az extraverzió és az agyi aktivitás között például létezik összefüggés. Ha felnyitnánk egy ember koponyáját, egy nagy, gyűrött szövetmasszát találnánk benne - az agykérget. Ez teszi ki az emberi agy tömegének 80%-át, és elképesztő mennyiségű, mintegy 100 milliárd neuronból áll. Minden agykéreg arousal-alapbeállítása más és más,  hasonlóan ahhoz, ahogy a tévékészüléknek is megvan egy alap hangereje, amit aztán bekapcsolás után változtathatunk. Agyszkennerrel kiderítették, hogy akik alacsony értékűek az extraverzió dimenziójában, azok alapjáraton magas arousal-szinttel rendelkeznek. Ezért aztán kerülik az olyan helyzeteket, amelyekben az amúgy is készenlétben lévő agyuk további további stimulációnak lenne kitéve, vagyis jobban érzik magukat, ha nyugodt körülmények között, kiszámítható tevékenységet kell folytatniuk. Az erősen extravertált személyiségekre ennek épp az ellenkezője igaz. Az ő agyuk arousal-szintje alapvetően alacsony, ezért állandó stimulációra van szükségük. Emiatt kifejezetten élvezik a mások társasága, a kockázatvállalás és az impulzív viselkedés által biztosított állandó ösztönzést.”