Avagy rövid részletek arról, hogy miért nem jó a gyerekeknek, ha tablettel-számítógéppel-tévével kötik le magukat.

Íme egy friss cikk arról, hogy kezdenek megmutatkozni a tabletes gyerekek lelki deformálódásai:

Baj van a gyerekekkel, megkongatta a vészharangot egy óvodai orvosnő

“A probléma kapcsán többen egy, néhány éve az amerikai sajtóban megjelent és a francia média által is felkapott cikkre emlékeztetnek. Ebből a nagyközönség megtudhatta, hogy az amerikai Szilícium-völgy legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják el gyermekeiket a tabletek, az okostelefonok, és általában mindenféle képernyő használatától, és előszeretettel járatják őket alternatív, például Waldorf iskolákba.
     Hogy miért? A Google, az Apple, a Twitter, a Yahoo vagy az E-Bay vezetői, fejlesztői, mérnökei tapasztalatból tudják: e masinák használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben.”

Ez egy pár napos cikk, és ennek apropóján szeretném ismét felhívni a figyelmet Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák című, 2001-ben megjelent könyvecskéjére, amiből kiderül, hogy már jó régóta megy ez a probléma, de úgy tűnik, még mindig nem értettük meg igazán:

“KÜLSŐ KÉP

Ha odalököm őt az elektromos bébiszitter karjaiba (a televízió, a video vagy a számítógép képernyője elé), hogy egy kis nyugalmam legyen, miközben ő is "jól szórakozik", hiszen "imád" televíziót nézni, a következő folyamatok játszódnak le:
     Először is: mivel nem tud különbséget tenni (nem tesz különbséget) belső és külső kép között, képéhsége odaköti őt a képernyő elé. Úgy érzi, hogy ez az "amit ő úgy szeret". A sorjázó képek felszabadító, vigasztaló, gyógyító fürdője. Csakhogy a képernyők képei olyanok a kisgyerek képéhsége számára, mint kutyának a gumicsont. Boldogan kap utána, és nem tudja kiereszteni a foga közül, de végül is semmi rágnivalót, semmi táplálót nem talál rajta, semmiféle levet-velőt nem tud kiszürcsölni belőle. Illúzió. Átverés.
     Aztán: már Henry Wallontól is tudjuk, hogy a kisgyerek testi mozgás közben dolgozza fel élményeit, és építi be ezeket személyiségébe. Azt is tudjuk, hogy a mozgás emeli az endorfinszintet – vagyis hozzájárul a gyerek képességeinek kibontakoztatásához, fejlődéséhez. Ezért a kisgyerek örökmozgó. (A mozgás hozza magával a beszéd, a beszéd pedig a gondolkodás fejlődését.)
     A képernyők testileg is lecövekelik, mozdulatlanságra kényszerítik a gyereket. A feldolgozás, a beépítés, a fejlesztő elsajátítás, már a testi szinten leáll.
     De ezenkívül a megjelenő külső kép blokkolja a belső képkészítést. A kisgyerek azt hiszi, hogy ez ugyanaz, mint amit ő úgy szeret, mint ami olyan jólesik neki, mint ami megkönnyebbülést hoz számára – tudniillik a belső képek áramlása.
     De a feldolgozás nem történik meg.

Ha egy kisgyerek csak a legjobb és legszelídebb angol természetfilmeket nézi – ahogy nálunk tévézni, videózni szoktak, órákon át –, akkor is agresszívebb lesz. Mert lebénította a készülék a testi mozgást, melyben feldolgozó erőként jelenik meg az aktivitás és leállította a lelki feldolgozást is. Így az indulatok duzzadnak, a feszültségek nőnek és adott esetben kirobbannak.”

Állítólag Albert Einstein mondta a következőket (csak hogy ő se maradjon ki a sztoriból):

“Ha azt szeretnéd, hogy a gyerekeid intelligensek legyenek, mesélj nekik tündérmesét. Ha pedig azt szeretnéd, hogy még intelligensebbek legyenek, mesélj nekik még többet.”

Hát így.