Abraham H. Maslow: A kreativitás érzelmi gátjai című könyvében

“Ideillő párhuzam lelhető föl a férfi és nő viszonyában a történelem folyamán. A férfiak tartottak a nőktől és ezért uralkodtak fölöttük, öntudatlanul, sok szempontból ugyanazon okokból, úgy vélem, mint amiért féltek elsődleges folyamataiktól. Emlékezzünk arra, hogy a dinamikus pszichológusok hajlanak a gondolatra, a férfiak nőkkel való kapcsolatainak nagy részét meghatározza az a tény, hogy a nők a férfiakat saját tudattalanjukra emlékeztetik, azaz saját nőiségükre, saját gyöngédségükre, saját lágyságukra, és így tovább. Ennélfogva a nőkkel való harc, vagy annak megkísérlése, hogy felügyeljék és jogaiktól megfosszák őket, része annak az erőfeszítésnek, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk azokat a tudattalan erőket, amelyek valamennyiünkben jelen vannak. Egy megfélemlített úr és egy megbántott szolga között nem lehetséges igaz szerelem. Csak ha a férfiak elég erőssé, elég magabiztossá és elég teljessé válnak, akkor képesek elviselni és végül élvezni az önmagukat megvalósító nőket, azokat a nőket, akik teljes emberi lények. De elvben egyetlen férfi sem képes beteljesíteni magát ilyen nő nélkül. Ezért az erős férfi és az erős nő egymást feltételezi, mivel egyik sem képes létezni a másik nélkül. És végül természetesen jutalommal is szolgálnak egymásnak. Ha valaki eléggé jó férfi, hasonló nőt is fog kapni, mert hasonló nőt érdemel. Ezért hát párhuzamunkhoz visszatérve az egészséges elsődleges folyamatok és az egészséges másodlagos folyamatok, azaz az egészséges fantázia és az egészséges racionalitás, egymás segítségét igényli ahhoz, hogy valódi egységbe olvadjon össze.”

(Emotional Blocks to Creativity, in: The Farther Reaches of Human Nature, Penguin Books, Middlessex, England, 1976. 78-91. oldal; ford.: Farkas Pál)