dal / vers / modernkori sámándal (?)

Mikor gyökerére csaptam a szívemre nőtt fáknak
Dobtam a ködöket, mondtam a bűzöket, de a túlparton már vártak
A gombáktól, a moháktól egyfolytában hánytam
A nádak, a nádak szent földjére vágytam!
Hát lerúgtam magamról a kockás jégtakarót
És fújtam a zúzmarákra egy érzéki riadót
És összehaverkodtam a sumér királyokkal
Nomeg a babiloni szajha kertjében nőtt virágokkal
Aztán hatalmat nyertem a tágas sztyeppék felett
A folyóba rúgtam egy Ural nevű hegyet
Csapatommal leruccantunk a Pannon-tengerhez,
E kalandokban bővelkedő kellemes kis helyhez...
Kemények voltunk, mint a sziklahalak
Illett ránk a bőrsityak és a turulmadár tollruhája
Ó vagy hatezer év éjszakája

De a legnagyobb büdös működésbe lépett
Bizánci rítus szerint nyomta a vesémet
Egyre jobban kicibált a szittya világból
Csinált egy hatalmas valagat a számból.
Havibajosan hánykódott felettem a Hold
Kikívánták harcosaim alól ama nőt.
Egyszer minden hatalom véget ér
A rohadt kiméra senkit sem kímél.
Börtönbe jutnak a csillagok
Angyalok lesznek a smasszerok
Ijedelmek és hiedelmek idegelnek
Ó grácia, grácia szegény fejemnek!

Na, üssed üssed botocskám, nyírfakéreg dobocskán!

Kötöttek már ló farához
Ütöttek agyon malomkerékkel,
Egy szegekkel kivert hordóban
Együtt gurultam Szent Gellérttel!
Rám járt a rúd, rám járt a tatár
Kibeszéltek a Vének,
Fogott az átok, fogott a varázs
A kísértetek bekísértek
Összezártak egy démonnal
Lefektettek a mammonnal
Húztak elevenen a pokolban
Négylábra rogytam a disznóakolban.
Moslék, moslék, mondd meg nékem,
Mikor jön már a Tündérke értem!

Vipera, szugera, telepata-buzera
Képzuhatag, hajzuhatag,
A harmadik kakasszóra minden széjjelszakad.
A Tévesztett Eszmék Csarnokában,
Már vakol a szabadkőműves a félhomályban
S egy kozmopolita-metropolita hátán,
Púpnak álcázva utazik a Sátán!

Más világ, más törvény,
A harmadik kakasszóra leránt az örvény
Másvilág, más bűnök, A harmadik kakasszóra alámerülök...

Füves asszony, javasasszony,
Denevér vérrel dagasszon
Füvesember, javasember
Sohase jöjjön a pilláimra szender...

Beteg tehén reves nyála,
Varasbéka izzadmánya
Öreg trottyok herpesze,
Vén szipirtyók menszesze...
Csak semmi szentimenti'
Napkeletkor izzik, izzik, izzik, izzik, izzik, izzik

Ha egy kortyot iszom,
Őzzé változom,
Ha három kortyot iszom
Sassá változok
Ha még hármat iszom...

Szivárványgyerekek, Apaszarvasok
Galócagyökérért vagdalkozó sasok
Vizilidérc fogán villanó Sarki Fény
lelkem a számon át inni kér
lelkem a számon át szómát kér
Farkasfogtól vérző nagyagancsú rének
Ösvényekre hajló hallgatag növények
Hol a magnélküli idő ember lárvát bújtat
Hol az elsők által tiport, ködbeveszett út van
Ahol még semmi sincs... ott kezdődik múltam!

Ott, hol nem él vágy a halandók szívében
S a látomást látó, Isten előtt térdel.
Ott, hol nem léphetnek csapdákba a vadak
Ott, hol nem harapnak horgokra a halak
S táltosdobok szárnyán szállnak a madarak
Hol démonkarmok közé nem kerülhet szentség
És ősi házban sem ülhet ellenség,
Sem nyelvek alatt varangy, sem szemekben őrület
S nem rándíthat görcsbe arcot a gyűlölet
S a költők ajkáról még minden szó... bűvölet!

Ott megadatik újra a te hited szerint
Ott megadatik újra a te tempód szerint.
Hát repülj és láss, te lélek, itt haldoklik az élet
Szómavarázsszókkal üss magadon léket
Szómavarázstesttel a kezdetekhez térj meg!
Hámozd magad vissza az egekbe
a teremtés előtt teremtett helyekre
Hol borzongva bámulsz a megrontott jövőbe
Hogy mikor mi lesz, megmondod előre
Önmagad megszülve belépsz az időbe!