Az önismeret mint a küzdelem művészete és mint életviteli alapelv

Szun-ce ókori kínai hadvezér volt, aki tapasztalatait és tudását A háború művészete című művében írja le. Bár a mű maga tényleg a konkrét háborúról szól, de egy apró szemléletváltással jól használható praktikus filozófiaként, életviteli kérdéseinkhez is segítségül. Legalábbis szerintem. A dolog nyitja abban rejlik, hogy bizonyos fogalmakat el kell vonatkoztatni, vagy még egyszerűbben: helyettesítsd be más szavakkal.
     A "háború" és "csata" szavakat például helyettesítsük be a dilemma, feladat, válság, probléma, gubanc, küzdelem, kihívás szavak egyikével. Az "ellenség" szót helyettesítsük be a külső körülmények, külvilág fogalmakkal.
     Vegyük mondjuk a mű elejénél levő sokak által ismert mondást:

“Ezért mondjuk, hogy aki ismeri az ellenséget és ismeri önmagát, az száz csatában sem kerül veszélybe. Aki nem ismeri az ellenséget, ám ismeri önmagát, egyszer győz, másszor kudarcot vall. Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved.” (Tokaji Zsolt fordítása)

Ha erre az idézetre alkalmazzuk a fenti megfeleltetéseket, akkor könnyen megkapjuk azt a hétköznap is használható bölcseletet, hogy:

Aki ismeri a külső körülményeket és ismeri önmagát (belső körülmények), azt nem gyűri maga alá egyetlen nehézség sem. Aki nem ismeri a (kül)világot, de legalább önmagát ismeri, az néha megállja a helyét, néha pedig nem. Aki viszont sem a (külső) világot, sem saját belső világát nem ismeri, az menthetetlen, esélye sincs, hogy úrrá legyen bármilyen felmerülő kihíváson.

Ugye, nem olyan nagy ördöngősség? Viszont mint mindig, minden bölcseletben érdemes észrevenni egyrészt a megfogalmazásbeli finomságokat, apró nüanszokat, másrészt pedig a hiányt, a ki nem mondott dolgokat is, melyek időnként ugyanolyan fontosak lehetnek, mint a kimondottak.
     Megfogalmazásbeli finomságnak itt azt hoznám fel, hogy nem azt mondja, hogy aki magát és az ellenséget is ismeri az mindig nyer, hanem azt, hogy sosem kerül veszélybe, sosem vall kudarcot... vagy talán nincs is különbség a kettő közt?
     A hiány pedig ott jelentkezik, hogy azt a felállást meg sem említi, hogy mi van azzal, aki ismeri az ellenségét (külső körülményeket), de nem ismeri önmagát. Szerinted ez a variáció miért nincs benne?

Az összevetés kedvéért a delphoi jósda bejáratának felirata is az önismeret fontosságával kezdi tömörített általános életelveit:

“Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.”