Két rövid részlet.

„A mesternek van egy felelőssége: a mesternek fel kell mérnie, hogy mi az, amiben híja van a világnak, és ma a XXI. századi ember két dologtól szenved. Az egyik a közösségek hiánya, nincsenek valódi közösségek. Nekem az első pillanattól kezdve a valódi közösségek megteremtése, mondhatom, fontosabb, mint maga a lovasíjászat, hiszen először egy valódi közösséget hozok létre, és aztán foglalkozok komolyabban a lovasíjászattal. A másik dolog pedig, hogy a tudás irányába tolódott el a világ. Nagyon fontos és nagyon nagy hangsúlyt kapott a tudás, ami valójában az is, de emellett a személyiségfejlesztés elsikkad. És a személyiségfejlesztés ugyanolyan fontosságú, mint a tudás, hiszen minden a személyiségeden keresztül megy beléd, és minden a személyiségeden keresztül jön ki belőled. És hogyha bármekkora tudást, és bármilyen szép és bármilyen jó tudást viszek be, ha torz a személyiség, abból torz dolgok fognak születni.”

„Korunk embere azért érzi magát kényelmetlenül, mert lelki támaszának egyik alappillére, a valódi közösség megszűnt létezni. Nyomorúságának forrása, hogy a közösségi ember legfontosabb tulajdonsága a hűség, már csak homeopátiás nyomokban lelhető fel társadalmunkban. Túl sok közösséghez tartozunk felületesen, és igazán egyikhez sem. Ennek okán egy furcsa képződmény jött létre, az egyszemélyes közösség. Saját ideológiám van a világról, és csakis kizárólag önmagamhoz vagyok hű. Megjelent az atomizálódó társadalmat alkotó ember prototípusa: a tégla, kötőanyag nélkül. Míg a tradícióhoz ragaszkodó réteg úgy próbál falat rakni, hogy nem veszi észre a habarcs hiányát, addig a globalizáció hívei beérik a kupacba szórt téglákkal.
     Ebben a strukturális katyvaszban a legnagyobb veszélyt a függőség jelenti. A nikotin, az alkohol és a drogfüggés az egyén sírbaeresztő kötele. A társadalom nekifeszül a prevenciónak, a rehabilitációnak és ez leköti figyelmét, míg a legnagyobb ragadozó, a profitfüggés, szabadon garázdálkodik és olyan mértékű pusztítást végez, amihez képest az előzők ministráns gyerekek. Nem arról van szó, hogy egy látens problémával állunk szemben. A jelenség ördögi mivolta abban rejlik, hogy nem egy megvetett tevékenységről van szó, épp ellenkezőleg, üdvös, irigylésre méltó, hogy több legyen annál, ami kell, tízszer, százszor, ezerszer. Felkent papjaik a motivációs trénerek, a dílerek. Igehirdetéseiken megtudhatod, hogy a boldogság tanulható és megvehető. Oltárukon nem kevesebb áldozódik fel, mint a bolygónk, és amíg mohóságuk nem emészt fel mindent, addig nem jönnek rá, hogy a pénz nem ehető.”