A kissé harsány vagy talán inkább hatásvadász cím onnan jött, hogy tegnap elkezdtem töprengeni és rájöttem, hogy népszerűségében és emészthetőség kérdésében nagyon hasonlít ez a két Cseh Tamás album a Mátrix trilógiára. Ahogy a Mátrix filmekből is inkább az elsőt szokás szeretni az úri népeknek, úgy Cseh Tamásnál se szokták annyira hallgatni a folytatást, a Nyugati pályaudvart.

Persze nem teljesen jó a párhuzam, mert a Mátrix trilógia tulajdonképpen egy történet, egyszerre lett megírva, a 2. és 3. rész nem utólag lett hozzátoldva, míg a Frontátvonulás idejében (1979) még nem lehetett tudni, hogy lesz-e rendszerváltósdi a vasfüggöny mögött, melynek hatására reagál a Nyugati pályaudvar, mint a Frontátvonulás két főhőse, Vízi Miklósnak és Ecsédi Tamásnak története folytatásaként.

Mind a Mátrixnál, mind pályaudvaros albumoknál, szerintem rosszul teszi, aki csak az elsőt tartja jónak, de a Mátrix folytatásokért egy másik írásban fogok kampányolni (legalábbis remélem, mert húzódik már jópár éve ez a dolog). Mindenesetre a két albumot iderakom egymás után. Tévé kikapcs, villany lekapcs. Jó utat!