Egyszer valami kérdőíven találtam az alábbi két kérdést, gondoltam én is megválaszolom: Hogyan emlékszel vissza életed első vámpírsztorijára? Szerinted hogyan indult be ennyire a vámpírőrület?

Általános iskolás koromban ('80-as évek) a Mátra moziban (mostani Örökmozgó) megnéztem anyám párjával Werner Herzog: Nosferatu című filmjét. Szerintem még most is zseniális az a film. Aztán láttam a Coppola által készített Draculát, később pedig az Interjú a vámpírralt, ami már eltér a klasszik vámpírkodástól, de még komoly és szép marad.

Szerintem a vámpírmánia (is) a dark/grufti/gothicpunk irányzatokkal dolgokkal indult be, lásd The Cure, Sisters of Mercy, Fuck Off System, stb. Ezek valószínűleg azért lehettek sikeresek és azok között, akik úgy látták, hogy az életnek nevezett valamiből egyre inkább hiányzik a szenvedély, a lüktetés, a vágyak valódi ki- és megélése, hogy az emberek főleg a nappali világot sztárolják, a "fényt", a rációt, a rendes/rendezett életet, miközben mit sem tud kezdeni a mindenkiben meglevő sötét vagy csak annak tűnő szenvedélyekkel, vágyakkal, démonokkal és ismeretlen hatalmakkal. Ezt persze főleg a szenzitívebb (szándékosan nem használom az "érzékeny" szót) kamaszok élik meg legdrámaibban, ha úgy érzik, a szüleik nem értik meg (vagy nem tud velük beszélni) és úgy általában a világ/társadalom sem. Valahogy így indultak be a dark zenék, akik az ilyen lelki területekre vezette el a hallgatóságát és önmagát. Aztán innen már variálódott jobbra-balra, mígnem valaki lecsapott a vámpírokra, mint szimbólumra. A sötétben él, elszigetelve a nappal élő rendes emberektől, de éjszaka viszont tőle kell félni, ő a vadász, a sötétség birodalmában az úr. Vérrel táplálkozik, vagyis tabukat döntöget, hisz a Bibliában az van írva, hogy az ember ehet bármilyen állatot, de a vérüket nem. Ez az Atyai szigorral és önkénnyel való szembenállást is jelent (ahogy részben Oidipusz legendája is, bár másképp). Másrészt a vér, ami "forrósodik", ami lüktet, egyben a szenvedélyesség jelképe is, hevesebb szeretkezéskor az ember néha szeretné felfalni a másikat/egymást. Tehát egy olyan lényről is szó van, aki nyugodtan engedheti el vágyait, nem fél tőlük, és van is ereje a megélésükhöz. És mivel sokszor inkább a kamaszok fogékonyak erre, akik intenzívebb érdeklődéssel keresgélik, hogy kik-mik ők, hol a helyük, nem csoda, hogy a könyv-/filmipar is lecsapott erre az üzletre és elkezdték ontani az ezt a lelki igényt kielégítő műveket.

Sok képregény és ponyvaregény hőse is erre vagy hasonlóra épül, pl. Batman (denevér, melynek egy fajtája az igazi vámpír), az Árnyék, a Fantom, de ugyanezt a nappal-éjszaka (rendezettség-szenvedélyesség) kettősséget igyekszik megmutatni a Dr. Jekyll és Mr. Hyde története is.

Zárójelben merem csak mondani, hogy érdemes még olvasgatni a Skorpió asztrológiai jegy különféle leírásait is, mert szerintem jórészt a Skorpió típusról mintázták még a vámpírokat, kiemelve azoknak bizonyos tulajdonságait. (Ha nem hiszel az asztrológiában, akkor is érdemes olvasgatni róla, csak akkor jobban meg kell válogatni, hogy milyen könyvben.)