álmok, útvesztők, Zóna, álombeli otthonok, fúriák...

Azt bizonyára írtam már, hogy álmaim legfontosabb "kelléke", visszatérő eleme, hogy útvesztőben jövök-megyek, ahol a környezet (házak/táj) közben változhat is többé-kevésbe feltűnésmentesen. (Megjegyzem, ez alapján jöttem rá egykor, hogy a Tarkovszkij filmjében levő sztalker nem "csak" azért dobálja a rongyos anyacsavarokat, mint a Sztrugackij-fivérek könyvében levő sztalker, több funkciója van...) [viszont most kapcsolok, hogy az X-aktákban is van egy olyan rész, amiben kimondatlanul a Piknik az árokpartonra utalnak :D ] Azt viszont még talán nem írtam le, hogy útvesztős álmaimban levő otthonom majdnem kizárólag külső gangos, többlakásos társasház vagy régi, felújítatlan, benzingőztől fakó belvárosi bérház. Ennek persze nyilvánvaló a konkrét eredete, de az már nem, hogy ezeknek a házaknak is több szintje, több lépcsőháza és több kijárata és átjárási lehetősége van, vagyis a házak maguk is kisebb útvesztők. A bennük lévő lakásomnak is vagy két kijárata van vagy titkos a bejárata (utóbbi esetben maga a lakás létéről sem tud más).

Volt már korábban olyan is, amikor az épület egyik szárnya és lépcsőháza egy kórház volt, ebben az álmomban tulajdonképpen végig egy épületen belül történt minden, mintha egy ‘archológia’ lenne vagy Lars von Trier Birodalom sorozata (bár ebből csak egyet-kettőt láttam), mintha maga az élethez elég lenne ez az épület, mint miniatűr város. Itt egyszer ugyan letévedtem a földszinti garázsrészhez, ahol ott volt egy nagy bejárat és egy portásfülke, mint valami határőrség, ahol egyébként ki lehetett volna menni, ami egy kis belvárosi utcácskára nyílt, de kinn szürkület volt és csönd és nem történt semmi, úgyhogy nem mentem ki, csak körbenéztem (ha jól emlékszem). Olyan volt, mint egy nagy áruháznak az áruszállító teherautók számára fenntartott hátsó bejárata, vagyis ahol csak kevesen járnak és kevesen ismernek a "hétköznapi emberekből". Persze főbejáratok voltak, ahol nyüzsgőbb utcákra/terekre lehetett kijutni. Gyanítom, ez a lenyomat az egykori teszkós™ munkahelyem hátsó portájának hangulata miatt maradt meg.

Aztán volt olyan is, amikor a Schönhertz Kollégiumban játszódott a történet, de természetesen álmomban tök máshogy nézett ki - útvesztősebb volt, szűkebb folyosókkal, szűkebb ám jóval több szobával, jobban félre lehetett vonulni, több helyen voltak liftek és az épület mind a négy sarkában volt szűk lépcsőház. Ennek is egyfajta archológia hangulata volt, de persze ez egyáltalán nem meglepő, hisz a valódi Schönhertz is eléggé olyan (legalábbis, ahogy megismertem a ’90-es évek közepe táján).

Illetve vannak olyan álmaim is időnként, amiben a zugvackom egy kis kertes kis ház, távolabb a belvárostól, de erről sem tud rajtam kívül más. Gyanítom, ez apám rákoskeresztúri pecójának élménylenyomata, azzal a különbséggel, hogy nem lakik ott apám, a külseje és a kert is más és itt is egyedül lakok.

Szóval tisztára olyanok, mint a filmek kémjeinek biztosházai (‘safe house’) – “The name is Bond...” :)

Visszatérve erre az álmomra, annak is a végére, a boszorkányok és démonok seregei (kb.20-30 fő mindkét oldalon, mert abban a világban sem voltak túl sokan belőlük) csaptak össze egy éjszaka egy elhagyatottabb külvárosi környéken. Itt "eszembe jutott" (az álmon belül úgy éreztem, hogy már találkoztam ilyen helyzettel), hogy az épp a földön kúszó hárpiát (nem tudom, hogy melyik oldalon harcolt) egy többé-kevésbé súlyos párnának a tarkójára dobásával kábíthatom el, mert a hárpiákat (akik nagyon szép és vonzó nők) így lehet. És arra is rájöttem, hogy a harcra bőszült hárpiát ilyenkor lehet (és kell?) kényeztetéssel, hovatovább szexuálisan lenyugtatni, ellágyítani, átváltoztatni, hovatovább: megszelídíteni. Ez a hárpia közepesnél alacsonyabb termetű, nyakig érő sötétbarna hajú volt (nem merek ideírni párhuzamokat a valódi életemből, hogy kiknek az vegyületéből született ez a hárpia), és a fenekét kezdtem simogatni, miközben láttam, hogy berzerker ábrázata kezd ellágyulni és olyan transzba esni, ahogy a nők arca szeretkezés előtt, ám itt sajnos felébredtem... o.O :)