Ember a fán
Egy csan buddhista kung-an a Kapujanincs Átjáró gyűjteményből.
Hszieng-jen hosang így mondja el, mi a csan:
– Olyan, mint egy szerzetes, aki fogaival erősen kapaszkodva lóg egy fa ágáról, kezével nem éri el az ágat, lábával nem talál támaszt a fa törzsén; valaki megáll a fa alatt, és megkérdezi, mit jelent az, hogy Bódhidharma Nyugatról érkezett? Ha a szerzetes nem válaszol a kérdésre, megtagadja hitbeli kötelességét, ha válaszol, megtagadja saját életét. Mikor viselkedik helyesen?
Kommentár: Locsogj bár vízesés módjára, semmi hasznát sem fogod venni. Magyarázd ugyan végig az egész Tripitakát, annak sem veszed semmi hasznát. Ha végül sikerül választ kapni erre a kérdésre, akkor az élet elhagyja az előző halálok útját, s a halál letér az előző életek útjáról. Ha pedig nem lelitek meg a választ, akkor várjátok meg Maitréját, s kérdezzétek őt!
Verses kommentár:
Hsziang-jen nem tapintatos,
Bűne, vétke végtelen,
Minden szerzetes elnémul
Gonosz les ki sok szemen.
A Kapujanincs Átjáró (vagy Nincskapu) a kínai eredetű csan buddhizmus (japánul: zen) egyik legismertebb kung-an (japánul: kóan) gyűjteménye. Ezek olyan, általában rövid történetek, amik tömörségükkel úgy próbálnak rávilágítani egy-egy fontos dologra, hogy pont a lényeget nem mondják ki, nem öntik szavakba. Vagyis ugyanúgy működnek, mint a viccek, gyakran a kung-anokon is jókat lehet röhögcsélni. Fontos megemlíteni viszont, hogy a kung-anok nem feladványok, amiknek csak egyetlen értelmezése lehetséges, hanem inkább olyanok, mint a kaleidoszkóp, vagy kristálygömb, vagy tudatmódosító szerek – asszociációkon keresztül képes a tudat mélyén rejlő dolgokra próbál rávilágítani, amikre nem biztos, hogy vannak emberi szavak, valamint helyzettől és személytől és érettségtől függően mást és mást világíthat meg.
Lásd még: Kóanok, versek, megfejtések
