Amennyire a mostani foci EB meg tudta szüntetni az ország megosztottságát (leszámítva néhány lelkisérültet), olyan mértékben csak az a dolog tudja még ezt elérni, hogy ebben az országban mindenki bárhol bármikor ezredjére is ugyanolyan szívesen nézi meg Bud Spencer és Terence Hill filmjeit. Függetlenül vallási, faji, politikai nézetektől, mindegy, hogy ki hallgat Richard Claydermant, ki Depeche Mode-ot, ki Napalm Death-t és ki a Jó ebédhez szól a nótá t. Mindegy, milyen ünnep van, ők mindegyikhez passzolnak. Régóta mondom már, hogy legyen Bud (és persze Terence is) a mi védőszentünk. Immár meghalt, úgyhogy elfoglalhatja helyét e tisztségben.

...

Vers mindegy kinek

...

Megjelent egy barátom köznapi-horror novelláskötete.

...

Egy hónappal ezelőtt végül csak befejeztem és leadtam szakdolgozatomat

...

Egy amerikai "közgazdász professzor" állítólag megmondta a tutit a szociális háló és juttatások rendszerével kapcsolatban. Ilyen félcédulás elméletekkel ("két mondatban megoldom a bajt") kocsmákban, vagy legfeljebb betelefonálós rádióműsorokban szokás mellet döngetni

...

Tavaly áprilisban hívták fel a figyelmemet erre az 1999-ben készült orosz (bűnügyi?) filmre, tegnap jutottam el a megnézéséig.

...

Az eredeti forgatókönyvben és az első próbafelvételek még négy főszereplőről szólt, de végül ki(ny)írtak a filmből. Shazbat!

Vannak idézetek, melyek beivódtak a köztudatba, amit mindenki érteni vél (akár egyetért velük, akár nem), de okosabb emberektől megtudtam, hogy alaposan félreértjük őket.

...

1947-2016.

...

Most láttam először a Kiki, a boszorkányfutár rajzfilmet (Studio Ghibli), és persze sikerült választ találnom bizonyos rejtélyes női dolgokra. Spoilerveszély!

...