David Lynch filmje

A Nap álmosan és bágyadtan, ám kellemesen sütött le az amerikai kisvárosra. Ez a nap is olyan egyszerűen telhetett volna el (talán kissé unalmasan is), mint az összes többi. Ezt ott még szeretik is, ám aznap hazajövet a földön találta az idősödő Alvin Straight-et lánya. Az orvos később azt mondja, szokjon le a dohányzásról és kerülje a zsíros ételeket. Komolyan is gondolhatta volna, de hatvan fölött már ne szokjon le az ember semmi jóról. Hatvan fölött, halál előtt már nem a hatszázezer-egyedik körömpörköltön és milliomodik korsó sörön múlnak a dolgok. Ahhoz, hogy a lassan távozni kívánó életet kellő nyugalommal és bölcsességgel lehessen útjára engedni, inkább azt kellene összelistázni, mi az, amit kihagyott vagy elodázott addig. De minek is ezt összelistázni, anélkül is túlontúl jól tudja az ember mindet.

Alvin Straight nem volt buta ember, fel is kerekedik – rápattanva kis fűnyírójárgányára – hogy átmenjen öccséhez bocsánatot kérni múltkori összeveszésükért. Ez már csak azért is esedékes, mert az említett eset fél évszázada történt. Több, mint háromszáz mérföldes út egy fűnyírón, de annál is több az Út, amit nem csak ő választott ki magának, és a találkozások között mindig szól a zene...