Hát nem könnyű film, de nagyon tetszett. Tudtommal ez az első olyan Tarr Béla által rendezett film, amit láttam. Részben ezért is akartam megnézni, részben meg tetszett is a bemutatója, részben meg igazán szimpatikusnak tűnt Tarr Béla, amikor egy tévéműsorban vele is rövid riportot készítettek.

A film alaphelyzete egyébként az, hogy van egy város és annak eccerű postása, akit mindig lenyűgöz az isteni teremtőerő és a világmindenség hatalmassága. Aztán érkezik egy cirkusz, aminek összes repertoárja egy hatalmas és nyugodt óriásbálna, valamint egy Herceg művésznevű egyszerű törpe, aki viszont annál uszítóbb és valósággal gerjeszti a haragot a pusztításra. A puszta értelem okozta nihilizmus és megosztottság szülte harag ez. Alapvetően van abban valami, amit mond, de nem ebben a formában, mert ez így nem igaz, kilóg a lóláb. Ezért is dőlnek be neki az emberek.

Tetszik ez a film, mert hosszan és szépen mutatott jeleneteivel normálisan és magától értetődően élheti bele magát az ember az adott helyzet hangulatába, anélkül, hogy túlságosan és irreálisan elragadtatná magát, mint egyes hollywoodi filmekben ugye. Ezeken kívül szerintem rettentő jó volt még a szereplőválogatás is, Víg Mihály hangulatos zenejéről már nem is beszélnék.

Egyszerűen nem merek írni semmit, mert bármit írnék, túl kevésnek és sutának érezném a film nagyságához képest; minden hang a torkomra forrt, elakadt. Szerelmes vagyok ebbe.