“Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott legelőször.” (Terry Gilliam)

Regényei, novellái általában olyasmiről szólnak, ahogy a Kis herceg is végződik:

Nézzetek fel az égre és tegyétek fel a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...

Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényéből (1968) kiindulva készítette Ridley Scott a Szárnyas fejvadász című klasszikus scifi filmjét (1982). Sokan azt állítják, a rendező azt szeretné sejtetni, hogy a Rick Deckard (a főszereplő) a hatodik replikáns (vagyis teljesen mesterségesen létrehozott ember). Ha ez igaz lenne, az nagyjából annyira csapná agyon a filmet, mint amikor az amerikai rendezésű Solaris végén kiderül, hogy az eredeti dr. Snow (az eredeti könyvben dr. Snout) már meghalt és egy másolat vette át a helyét, aminek igazándiból semmi jelentősége és köze nincs a történethez, ezzel Lem zseniális regényéből egy közízlést ostobán és erőltetetten kielégítő szart csináltak majdnem. (Bízom benne, hogy Scott-hoz hasonlóan az amcsi Solarist rendező Soderbergh-nek is van egy olyan magyarázata erre, hogy a producerek erőltették rá ezt a dolgot.) Visszatérve a Szárnyas fejvadászhoz, én nem hiszem, hogy Scott ezt szerette volna közvetíteni, hisz már a legelső, hepiendes filmváltozatban is felteszi a kérdést a sánta rendőrnyomozó: “Dehát ki él?”

Nem az az érdekes, hogy a filmben Deckard replikáns-e vagy sem, hanem hogy az embert mennyivel és miben lehet élőbbnek tekinteni? Hol a határvonal? Van-e határvonal? Mi is maga az élet? Mitől válik valami élővé?

Ez a kérdéskör, valamint az élet illuzórikus voltának (vagy lehetőségének) minél többfélébb változata itatja át az összes Dick történetet.

Az Ubik (1969) utolsó fejezete felveti azt a kérdést, hogy a "való világ" mennyivel valóságosabb a "félet"-nél (fél élet)? Hogy történhet, hogy a féletben levő (talán azt is mondhatnánk: álmodó) Joe Chip képmása kerül az aprópénzek hátoldalára?

Az egyik változat úgy lenne elképzelhető, mint a filmekből mára már jól ismert (talán kissé elcsépelt is néha) sejtetés, vagyis hogy sose tudjuk meg, milyen mélyre süllyedtünk és kavarodtunk bele a virtuális világok egyre mélyebb bugyraiba. Lásd például az eXisTenZvagy az Avalon című filmeket. Az Avalon e szempontból inkább Dick Palmer Eldritch három stigmája című könyvét és az Emlékmás című filmet (ami szintén egy Dick íráson alapul) juttathatja eszünkbe, amennyiben a befogadóra bízza annak megfejtését, hogy önáltatás (egyre mélyebb álomvilágokba jutás) vagy felébredés történt-e. (Azóta kijött az Eredet című film is, szintén ebben a témakörben.)

Nem hiszem, hogy az Ubik vége errefelé szeretné terelni az olvasót, azt érzem, sokkal inkább Csuang Ce (Zhuangzi) klasszikus kérdésére rímel, vagyis hogy Csuang Ce álmodta a pillangót, vagy a pillangó álmodta-e Csuang Cét?

És persze az is lehet, hogy Dick nem gondolt semmire, vagy még inkább, hogy neki volt párhuzamosan vagy nyolcvan elképzelése is, ami egyaránt megállja a helyét... Itt is eszembe jut egy tanárom metafizikai gondolata, hogy talán az a legnagyobb és legvégső illúzió, hogy a világegyetem működésében van valami/bármi objektív törvény, elv...

(2008. szeptember 4.)