...mondta Brian, amikor szorult helyzetében kénytelenségből prófétának állt, még ha csak rövid időre is. Szóval a mondás szerint kik is a boldogok? Illetve felfedeztem, hogy az angol "felnőtt" szó felhasználásának milyen érdekességei vannak...

Most nézem újra a régi Thomas Crown ügyet a tévében Steve McQueen-nel és egy részletében mutatnak egy sírkövet, melyre az általunk is ismert "Boldogok a lelki szegények" idézet olvasható, persze angol nyelven. És angolul egy kicsit másképp hangzik: "Blessed are the pure in heart", vagyis: áldottak a szívükben tiszták... azért ez egy kicsit másképp hangzik, őszintén szólva jobban tetszik és kifejezőbbnek tartom. Persze tudom, hogy az idézetnek nem angol az eredetije, de egy honlap szerint az ógörög szövegben a "katharos" szó szerepel, ami tisztát jelent (ugye, ugyanennek a szónak a testvére a katarzis kifejezés is).

Kamaszként úgy hallottam, hogy eredetileg csak az volt a szöveg, hogy "boldogok a szegények", de a hajdanában dőzsölő és kicsapongó papságnak ez szúrta a szemét és így került be a "lelki" kitétel. Ha viszont a "katharos" szó van, akkor ez hülye spekulációnak tűnik.

Hoppá! Vissza az egész! Közben rájöttem, hogy csak összekevertem a szövegeket nagy izgalmamban, angolul is megegyezik a szöveg: "Blessed are the poor in spirit..." — Na mindegy. Pedig érdekes felfedezés lett volna (persze lehet, csak számomra lett volna új).

[2]

Miközben olvasgattam ez ügyben, észrevettem egy érdekes angol nyelvi fordulatot:

adult = felnőtt
adult-ery = házasságtörés
to adult-erate = (meg)hamisít
un-adult-erated = természetes, hamisítatlan, tiszta

Vagyis mintha azt sugallná, hogy a felnőttségből származik a hamisság, az igazság (hovatovább a lényeg) elferdítése, míg a természetes ennek a felnőtteskedéstől való megszabadulás... ez a tiszta nem az eredendően tisztát, hanem a már besározódottól megtisztultat jelentené. Persze, a fene tudja. Mindenesetre eszembe jutott erről egy DeMello által begyűjtött "talány":

– Három fokozat van az ember lelki fejlődésében. – mondta a Mester.
– Mi az első fokozat? – kérdezték a buzgó tanítványok.
– Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
– És a második?
– Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig nem hegy többé.
– És a harmadik?
– Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva –, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

Ugyanezt a hozzáállást mutatja a Tarot kártya szám nélküli (vagy nullás) lapja, a Bolond, ami a legelső kártya és a legutolsó kártya is egyszerre. Csak a mód változott közben. És mintha ehhez kapcsolódna Szent Pál is, amikor azt írja:

Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

És ha már szóba került a Thomas Crown ügy, akkor beilleszteném a betétdalát és remek fordítását:

nézd
mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár
mint a mámor ami kerget, ami űz és visszatart
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt
látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén
vihartépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom

Mint egy barlang mit az eső ezer kristálycseppje vájt
mint egy sebhely, mint egy rossz szó, ami tegnap még úgy fájt
mint egy furcsa keserédes félig elfelejtett íz
mint egy kavics, ami csobban, aztán fodrot vet a víz
látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén
s áttör legszebb álmodon, mint egy régi szélmalom

Szobád mélyén néhány fénykép néhány csendbe süppedt szó
épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
mint egy színpad, mint egy díszlet, mint egy régi-régi dal
mint egy gyermek, akit visznek, hogyha menni nem akar
mint egy labda, ami gurult, szállt a játszótéren át
mint a könnyek, miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák
mint egy lábnyom kint a porban, amit elsodor a szél
mint az álmok, miket megöl sorban elhervaszt a tél

Mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár
ezen elgondolkodom és a szívem fáj nagyon
mint egy fáradt szélmalom