Néhány reklámot kiemeltem, hogy szörnyülködjek egy jót. Valószínűleg semmi újat nem írok ezzel másnak, de kikívánkozott belőlem.

Összeszedtem pár reklámot vagy jelmondatot, hogy elemezzem a mondandóját a saját szemszögemből és elcsámcsogjak rajta. Egy reklámnak az a feladata, hogy lehetőleg elnyerje a nézők szimpátiáját és minél hatékonyabban. Ehhez az uralkodó közízlésre és vágyakra kell építeni. Például a középkori Európában valószínűleg hiába reklámoztak volna egyedi előlapú szekeret azzal, hogy ezzel egyedibb lehet a használója, hiszen akkortájt az önmegvalósítósdi herce-hurca nem tartozott a kívánatos eszmények közé (hacsak nem a reneszánsz idején). Tehát azzal, hogy hogyan reklámoznak nekünk dolgokat, abból elég jó következtetéseket lehet levonni a közízlésre vonatkozóan (vagy ha másnem, a reklámcégére).

Első kiemeltemként itten van a Negro cukorka. A reklám azt mutatja, hogy van két ember, akik először valami "csálé alternatív" zenét próbálnak közösen. Aztán jön a "bölcs törzsfőnök", aki ad nekik egy gyógycukorkát, amitől a kaotikus zűrzavar szép, kitisztult zenévé változik egyszeriben. Ahogy a Negro a torkot tisztíccsa, annak metaforájaként tisztul ki a zene is. Az ő olvasatukban gyanítom, valami ilyesmi lehet. Az én olvasatomban ez a metafora azt mutatja, hogy valakik azt játszák, ami jól esik nekik, amiben van szenvedély és szív (mindegy, kinek tetszik az a kis dalfoszlány és kinek nem), aztán jön a Nagy Testvér (ami ebben az országban mi más is lehetne, mint egy egyenruhás portás), jóságos atyaként beadja nekik a "szert" és mindenki boldog, a vad undorgrundból lesz egy nyálas, semmitmondó, középszerű takony. De mindenki mosolyog. A Nagy Testvér megnevelte a renitenseket. És itt most egyáltalán nem jövő-menő kormányokra gondolok, hanem a középszerű közgondolkodás skatulyába terelgető megfoghatatlan szelleméről. (=> "Kísértet járja be Európát.")
És ezt még megfejelik egy zárótanulsággal: “Mindig akkor vagy a legjobb, ha önmagad vagy. Maradj eredeti!”
Vagyis úgy vagy eredeti önmagad, ha a Nagy Testvér megmondja neked.

Második kiemeltként vannak a cég által a vásárlónak/fogyasztónak "gondosan összeválogatott", csak tökéletes darabokból álló termék. Ilyen például a csak tökéletes borsóval készülő konzerv vagy a csak kiváló minőségű alapanyagot használó rostos üdítő. Ha mondjuk acélról volna szó, azt mondanám, jó persze, csináljanak jó minőségű anyagot az ércből, de az ércet nem muszáj kibányászni, a kibányászottból pedig lehet csak jót csinálni. A zöldség-gyümölcs nem ilyen, abból terem szép, mosolygós is, madárlátta és kevésbé kívánatos is. Ahogy az emberekből sem csak tökéletes fogsorú, dúshajú, igéző tekintetű, kockás hasizmú születik. Miről szól számomra a reklám? Hogy azt sulykolja az emberekbe: csak a tökéletes, csak az eszményi számít. Ebből pedig jön a visszacsatolás: ha nem vagy eszményi, nem számítasz. Elitizmust eszményít.

A harmadik kiemeltem is kapcsolódik az előzőhöz, hogy ha tehát eszményi akarsz lenni: "Légy egyedi!" és "Élj a maximumon!". Hétköznapi gyakorlatra lefordítva az első azt jelenti számomra, hogy ugyanazt vedd meg, amit a többiek is, csak színezd ki máshogy. Mintha rajz órán kifestőkönyveket kapnának a diákok... A második meg valami olyasmit, hogy pörögj ezerrel, égesd ki magad, semmi se számít, semmi se drága, pihenni hülyeség, használj ki mindent, addig érezd jól magad, amíg tudod... 30-35 évvel ezelőtt ugyanezt mondták a punkok is, csak ők nem akarták bevonni cukormázzal az egészet: "Live fast! Love hard! Die young! No future." (élj gyorsan, szeress keményen, halj meg fiatalon, nincs jövő)

“For those who do” ("Azoknak, akik cselekednek") — Bár ez így nincs benne konkrétan, de sok helyről azt veszem észre, hogy megkülönböztetnek gyakorlati embert és elméleti embert, mindezt úgy, hogy aki gyakorlati az nyüzsög, mindig csinál valamit, amivel előretolja a szekerét. Meg vannak a mihaszna, töprengő emberek. A cég azt mondja, ők azoknak készítik a cuccaikat, akik mindig csinálnak valami fontosat... és persze ha megveszed, akkor te is egy leszel a kiválasztottak közül.

Ennek közvetlen rokona a “The Power To Do More”, vagyis Erő (hatalom, képesség, energia), hogy többet csinálj", ami ráerősít a mennyiség fensőbbségére, hisz azt írta, hogy "többet", nem azt, hogy "szebbet" vagy "okosabbat" vagy ilyesmit. E szempontból talán a régi kávéreklám a legkiegyensúlyozottabb, amikor az egyik ember azt mondta "egy kávé legyen olcsó", mire a másik "egy kávé legyen finom", ahol persze a reklámozott termék mindkettőben jeleskedett – minőségben és mennyiségben is.

Persze az emberek jelentős része nem feltétlenül ezeket teszi, de az, hogy az ilyen jelmondatok remekül működnek és virágzanak már jóideje, nekem azt mutatja, hogy ezek bizony szépen betalálnak az eszményített világról alkotott ábrándjainkba.

Természetesen tudom, hogy nem kell ennyire komolyan venni a reklámokat, mert le kell szarni. Mivel ezt a reklámcégek is tudják, ezért igyekeznek egyre figyelemfelkeltőbb, hogy ne mondjam agresszív fogást használni. Ráadásul minél inkább azt hisszük, hogy oda se figyelünk rájuk, annál hatásosabban surran be a hátsó kiskapun, vagyis csapódik le a tudatalattiba. És a reklámipar dollármilliókról szól, hát nem hiszem, hogy könnyelműen legyinthetnénk rájuk.