Rajongásaim közé általános ötödikes koromban vettem fel a Depeche Mode-ot, amikor kiadták a Music for the Masses c. albumot. E tanév végén kellett kiolvasni nyári szünetben az Egri csillagokat...

Rajongásaim közé általános ötödikes koromban vettem fel a Depeche Mode-ot, amikor kiadták a Music for the Masses c. albumot és meghallottam a Strange Love és a Never let me down again számokat. Ezt nem tudtam azonnal beszerezni, a még mindig létező Fókusz Könyvesbolt zenei részlegén vette meg keresztanyám a The Singles c. válogatásalbumot, ami az első négy(?) albumukról szemezget és tök más volt még a hangzása a zenekarnak és baromira csalódott voltam egy darabig, de persze azért hallgattam és nem sok kellett hozzá, hogy azokat is megszeressem. De

Amikor az Egri csillagokat kellett kiolvasni nyári szünetben, addigra már sikerült megszereznem azt az albumot is és talán mondanom se kell, az olvasás jelentős részében be volt kapcsolva a magnó és oda-vissza fordítgattam ezt az albumot, mert nyárra már sikerült valakivel átmásoltatnom egy 60 (vagy 90?) perces BASF kazettára. Talán még mindig megvan valahol. Az érdekesség kettejük, mármint a könyv és az album kapcsolatában az, hogy az elmerült olvasás közben mindig az egyik számnál vettem észre, hogy közben zenét is hallgatok. Nem azért, mert azt jobban szeret(t)em a többinél, hanem nem is tudom... talán valahogy azt olyan számnak éreztem, ami rezonál az olvasott kalandregénnyel, mintha azt el tudtam volna hozzá képzelni filmzenének... vagy tudomisén.

Azóta ez a szám az Egri csillagokat jelenti nekem. Vagy hát persze csak részben. De beugrik róla, akármikor hallgatom.