Avagy az ateizmusból ugyanúgy hülyeséget lehet csinálni, mint a vallásokból. Reagálás Az isteni téveszme című könyvre

In medias res: ez a könyv az ateista vallás* hittérítése, egy kampány. A szerző először úgy kezdi, mintha itt felvilágosításról lenne szó, megmutatva a vallások ellentmondásait, hogy miben gátolja a világ és ember fejlődését. A kritika egyáltalán nem baj, minden eszmerendszerre (legyen akár vallás, akár politikai eszme, akár természettudomány) ráfér a kritika, ami akár a kritizált dolog fejlődését is elősegítheti. A szerző kezdetben azt írja, azért teszi mindezt, hogy megláttassa sok emberrel, hogy nem muszáj vallásosnak lennie.

    „A feleségem kislány korában utált iskolába járni, legszívesebben otthagyta volna az egészet. Amikor sok év elteltével, már huszonévesen beszámolt a szüleinek erről a szomorú emlékről, édesanyja döbbenten kérdezte: – Édesem, de hát miért nem szóltál nekünk erről akkor? – Mai napi szentbeszédünk tárgya az lesz, amit Lalla válaszolt erre a kérdésre: – Mert nem tudtam, hogy lehet.
Nem tudta, hogy lehet!”
    „Érez némi késztetést, hogy elhagyja szülei vallását, talán vágyik is rá, de egész egyszerűen nem ismeri fel, hogy erre van lehetősége. Ha az Olvasó is ilyen cipőben jár, ez a könyv pontosan neki szól.”

Ez ideáig szép is volna, ha az írás tényleg értő kritika lenne, ami az emberek tudatának, személyiségének és életének felszabadítását célozza. Itt azonban szó sincs erről. A könyv nem kételyeket és ellenvetéseket mutat az olvasónak, nem érveket és mélyebb gondolatokat próbál adni támpontul, hogy hozzásegíthesse azzal saját döntésének meghozatalához, világlátásának önálló kialakításához, hanem kortes-hadjárat a hagyományos értelemben vett vallások ellen. Nem az a célja, hogy vallási közösségekbe beleszületett embereknek alternatívát mutasson, hanem hogy meggyőzze őket a vallások hülyeségéről és megtérítse őket a szerző saját vallásának, az ateizmusnak. Azt is mondhatnám, e szempontból a szerző maga is a karizmatikus prédikátorok sorába állt, aki megmondja a tutit.

„A tudatosítás szándékával íródott, hogy eszméljünk rá, ateistának lenni valóságos, ráadásul ragyogó, sőt bátor választás.”

Ez a mondat még nem olyan vészes, bár ha tényleg korrekt szeretett volna lenni a szerző, valami ilyesmit írt volna: "A visszásságokról akarok könyvet írni, megmutatni, hogy a vallását, világnézetét mindenki szabadon megválaszthatja, melyek közül én az ateista álláspontot képviselem, amit egyáltalán nem tartok kevesebbnek, kevésbé bátornak, ragyogónak vagy valóságosnak a többi lehetőségnél."
     Áradozik saját tévés dokumentumfilmjéhez készült reklámtól:

„Viszont el voltam ragadtatva a Channel Four hirdetésétől, amellyel az országos lapokban reklámozta a műsort. Manhattan látképét ábrázolta a következő felirattal: »Képzelj el egy vallás nélküli világot!« De vajon mi az összefüggés? A képen még büszkén álltak a World Trade Center ikertornyai.”

Hogy mennyire lehet a World Trade Center tornyait büszkének nevezni, egyéni ízlés kérdése, az viszont egyértelműen kiderül, hogy a kép sugallata szerint a vallásosságot egyértelműen a nevében elkövetett erőszakos tettekkel azonosítja, a képtől való elragadtatása pedig azt mutatja, hogy egyetért a képet készítőkkel. Ezt aztán tovább is erősíti:

„Képzeljük el – mint John Lennon az Imagine-ben – a világot vallás nélkül! Öngyilkos pokolgépes terroristák, szeptember 11-e, 2005-ös londoni metrórobbantás, keresztes háborúk, boszorkányüldözések, az 1605-ös angliai »lőpormerénylet", India feldarabolása, izraeli-palesztin vérontás, szerb-horvát-bosnyák mészárlás, a »Jézus-gyilkos« zsidóküldözése, észak-írországi »zavargások«, »becsületbeli gyilkosságok« és persze a hiszékenység vámszedőiként fényes öltönyben pöffeszkedő, tupírozott hajú tévéprédikátorok (»Isten kér, adj annyit, hogy fájjon«) nélkül. Ősi szobrokat felrobbantó tálibok, istenkáromlók nyilvános lefejezése, a bőrük egy darabkáját kivillantó nők megkorbácsolása nélkül.”

És képzeljük el továbbá hit, remény, bizalom, szeretet nélkül, melyek szintén a vallásosság tárgyköréhez tartoznak. De, de, bizony. Ne kövessük el azt a rút hibát, hogy összetévesztjük a vallást az egyházzal, vagyis intézményesüléssel. A vallás nem is azt jelenti, hogy az egyén elfogad egy természettudományos tanoknak ellentmondó (vagy ellentmondani látszó) világképet, szemforgató prédikációkat hallgat, a valláshoz kapcsolódó intézmény (egyház) és elöljáróinak hűséges és birka alattvalója, hisz egy emberszerű mindenható lényben, aki irányítja a világot, akihez önös dolgokért imádkozik. Tetszik, nem tetszik – nem ezt jelenti. Így is megnyilvánulhat, de a vallás és hit alapvetően ennél jóval tágabb dolog. Nem szeretném fejtegetni itt a vallás és hit különböző megközelítéseit, sokan és sokat írtak és beszéltek e témáról.
     Hogy ne csak a nemtetsző dolgokat emeljek ki, persze egyetért az olyan gondolatokkal, mint:

„Ha az ember úgy érzi, megrekedt abban a vallásban, amelyben felnevelkedett, érdemes feltennie magának a kérdést, hogyan is történt mindez. A válasz többnyire az, hogy valamiféle gyermekkori sulykolás következtében. A vallásos emberek túlnyomó többsége szülei vallását követi. Az az arkansasi, aki a kereszténységet igaznak és az iszlámot hamisnak tartja, miközben tudja, hogy pontosan fordítva gondolkodna, ha Afganisztánban születik, bizonyára a gyermekkori sulykolás áldozata. Mutatis mutandis ugyanez áll, ha Afganisztánban látta meg a napvilágot.”

vagy amikor arról ír, hogy nincsenek keresztény (vagy más) gyerekek, csak gyerekek vannak, akik valamilyen kultúrába belecsöppennek. De ezekből van kevesebb.
     A vallást azonosítja azzal a három "alapvallással", ami valószínűleg az ő világszemléletében a legmeghatározóbb: a judaizmussal, a kereszténységgel és az iszlámmal, de tulajdonképpen ezeket is egy kaptafa alá veszi, mint monoteista, kizárólagosságot hirdető ideológia. Nem kívánja megérteni a vallások értelmét és világát, hanem kívülálló, teljesen laikus kibicként próbál rámutatni az értelmetlen, vagy laikusként értelmetlennek tűnő dolgokat. Nem érdekli, hogy már "alapvallások" közül is többféle van. Nagyvonalúan eltekint, hogy azoknak mennyi alirányzata van, hogy az egyes irányzatok miképpen alakulnak, hogyan hatnak akár egymásra is. De hát nem is a vallások megfelelő helyénkezelése a cél, hogy tisztábban lássunk a velük kapcsolatban, hanem az ateista hittérítés.

„az ateizmus miatt nem kell szégyenkeznünk. Éppen ellenkezőleg, kihúzott derékkal tekinthetünk a világba, mert az ateizmus szinte mindig az egészséges tudat egészséges autonómiájára utal.”

Persze, az ember szabadon megválaszthatja világnézetét, miért pont az ateizmust kéne szégyellni, azt a sugalmazást viszont megint hittérítésnek tartom, hogy csak az ateizmus jelenthet egészséges gondolkodást. Nem ez az egyetlen mondat, amiben kinyilvánítja, az ő gondolkodása jó, az eltérő gondolkodás rossz. Van, ahol ennél is továbbmegy a verbális manipulációban:

„Persze a vaskalapos szentfazekak be vannak oltva meggyőzés ellen” (...) „A leghatásosabb immunizálás többek közt az a nyomatékos figyelmeztetés, hogy senki ne nyisson ki egy ilyen könyvet, amely minden bizonnyal a Sátán műve. (...) köztük is él számos nyitott eszű ember (...), talán természetes intelligenciájuk volt olyan erős, hogy végül felül tudott kerekedni. Az ilyen szabad szellemeknek csak egy kis biztatásra van szükségük, hogy teljességgel megszabaduljanak a vallás ártalmaitól.”

Ez az olvasó hiúságát veszi célba, igyekszik lebontani az ellenállását: ha nem olvasod el a könyvet, akkor vallás által immunizált vagy, ha nem tud meggyőzni, akkor vaskalapos szentfazék – a szerző szerint akkor vagy jófej, nyitott eszű és intelligens, ha elolvasod és hagyod magad meggyőzni. Ügyes és ravasz, gyanítom sokaknál működik is.
     Mondjuk sokat hivatkozik az USA helyzetére, az a gyanúm, ez is rájuk vonatkozik:

„Vannak, akik lelkük mélyén tudják, hogy ateisták, de családjuk előtt, sőt egyes esetekben önmaguk előtt sem merik bevallani. Részben azért, mert kitartó munkával már magát az »ateista« szót is szörnyű megbélyegző címkévé változtatták.”

Nem tudom, Amerikában milyen a helyzet, nem tudom kizártnak tartani, hogy ott ez igaz, túl sok a bigott vallásos, de ugyanez nálunk Európában nem igazán állja meg a helyét, az egykori vasfüggönyön innen meg aztán pláne nem. Saját tapasztalataim alapján ennek inkább az ellenkezője igaz, sokak számára a vallásosság számít cikinek, meg se kérdik, hogyan gondolkodsz a dologról – ha egy vallás követője vagy, akkor önként homokba dugod a fejed a valóság elől, vagyis gyenge vagy, aki nem képes szembenézni a felvilágosult valósággal.

A barátom, aki ajánlotta ezt a könyvet, azt mondta netcsevegjünk közben, hogy e gondolatok megértéséhez nincs szükség mélyebb ismeretekre a vallások terén. Bennem mindig megszólal a figyelmeztető hang, ha valaki külön hangsúlyozza, hogy egy nagy téma mélyebb gondolatainak megértéséhez nincs szükség mélyebb ismeretekre, bárki könnyedén megértheti – ez gyakran a demagógia és szemfényvesztés előkészítése, felvezetése, de felveti azt a gyanút is, hogy maga a beszélő sem ért a témához. Azzal egyetértek, hogy a szerző álláspontjának, mentalitásának megértéséhez nincs szükség mélyebb tudásra, de ha nem akarunk olyan hozzá hasonlóan elfogultak, egyoldalúak és avíttak lenni, akkor bizony érdemes egy-két másik könyvet is elolvasni a "túloldalról". Azzal a szándékkal is egyetértek, hogy a tudományokat és a vallásokat összébb kéne hozni, törekedni kell a vallások tisztábban látására pro és kontra érvekkel, de vallási témában ez a könyv gagyi és hatásvadász. Van egy olyan klasszikus isten-froclizó érv (talán e könyvben is megtalálható), hogy ha az egyetlen Isten mindenható, akkor tud-e akkora követ teremteni, amit ő maga sem bír el? Ez egy jópofa kérdés, de legfeljebb csak a hétköznapi vallásosságot tudja kényelmetlenül érinteni. De nagyjából ilyen ’magaslatokon’ mozog a könyv érvelése, kiegészítve egyoldalúan összeválogatott példákkal. Összehasonlító filozófia és vallásbölcsész szakirányon tanultam a főiskolán, lehallgattam az óráimat, némelyiket többször is, a tudásomat a témában még így is épphogy csak elegendőnek tartom, úgyhogy zárszóként szeretnék ideidézni egy jelenetet az Agymenők komédia-sorozatból:

megtekintés

A jelenet egy könyvesboltban levő könyvbemutatón játszódik, ahol a szerző beszél épp könyvéről. A hátsó sorokban Sheldon és Amy ül, néha összesúgnak az előadás alatt.

SZERZŐ: Az új könyvem, A rejtett valóság felvet egy igen komoly kérdést: vajon a mi univerzumunk az egyetlen univerzum? Egyre inkább terjed az a nézet a magamfajta tudósok körében, hogy a miénk talán csak egyetlen a sok gigantikus, kozmoszt benépesítő univerzum közül. A rejtett valóságban ezt a lehetőséget boncolgatom, az olvasó részéről semmilyen matematikai vagy fizikai tudást nem igényel.
SHELDON (hamiskás mosollyal odasúg Amynek): Kacagtató.
AMY: Örülök, hogy rábeszéltél. Annyit dolgozunk, jó néha egy kicsit leereszteni és bolondozni.
SHELDON: Egyetértünk. De várj, amíg meghallod, hogyan egyszerűsíti le Werner Heisenberget a köznépnek, azt fogod hinni, a kabaréban vagyunk.
SZERZŐ: Tekintsenek úgy Heisenberg határozatlansági relációjára, mint mondjuk egy kínai étterem étlapjára, amely felsorol ételeket az A-menü oszlopban és a B-menü oszlopban, ahol ha az A-menü első fogását rendeljük, akkor a B-menü első fogását már nem kérhetjük. Ilyesmi a határozatlansági reláció.
SHELDON (önelégült vigyorral): Badabumm! (Kis szünet után jelentkezik és feláll.) Dr. Greene, kérdezhetek?
SZERZŐ: Hogyne.
SHELDON: Az egész életét annak szentelte, hogy az átlagembereket megismertesse az összetett tudományos elméletekkel.
SZERZŐ: Igen, részben.
SHELDON: Nem gondolt arra, hogy valami hasznosat csináljon? Mondjuk felolvashatna időseknek.
SZERZŐ (meghökkenve): Hogy mondja?
SHELDON: Persze nem a saját könyveit, hanem inkább valami érdekeset.
(A szerző zavartan pislog.)
SHELDON (mókázást színlelve): Vicceltem, nagy rajongója vagyok. (Leül és alig leplezett kaján mosollyal összenéznek Amyvel.)