Találtam egy rövid videót az együttesről – és én is hozzáteszem, hogyan ismertük meg a zenekart a kezdet kezdetén.

A minap megint lemaradtam egy szabadtéri Colorstar koncertről (ami azért lényeges, mert nem nagyon szeretek már zárt térben koncertet hallgatni), viszont találtam tegnap egy videót, amit fennállásuk 15. évének apropóján készítettek még pár éve. Ezen különböző ismert zenésztárs beszél az együttesről és hozzá fűződő emlékeikről, viszonyukról. Gondoltam, én is hozzáfűzöm a magamét, a magunkét. Az említett videó:

Szóval az úgy kezdődött nálunk, hogy csepeliek lévén (és én tiszteletbeliként) különösen szerettük a Vidámpark nevű, "Csepelen világhíres" zenekart. Nem csak azért, mert csepeli volt, hanem mert tényleg nagyon jó zenekar volt. Még a klasszikus, eredeti felállásban működött, amikor a ’96-os Sziget Fesztiválon szólt az Őz, hogy másik névvel pluszban is fel fognak lépni a Wanted színpadon is másik műsorral, más zenével. Ehhez a fellépéshez a Vursli nevet használták, mely névválasztáshoz talán mi is közrejátszhattunk, mert a Vidámpark zenekart vurstliztuk le időnként, amikor froclizni akartuk Őzit (különösen BuTomi). A kis színpadoknak akkor még nem kellett hangfogó sátorban lenniük és koncert nagyon baba volt. Nagyon lelkesek voltunk, de ismerve a zenekarban uralkodó permanens ziláltságot (pl. amikor az Őz hősszerelmes indokból vezérelve elköltötte a teljes szponzorációs pénzt, ami miatt a Cracowia Express című albumuk kiadása csúszott pár évet, azt hittük, a történet itt meg fog állni, kész, ennyi volt. Nem tudom, mi történt volna, ha... de végül úgy történt, hogy pont e viharos zenekari felállás oda vezetett, hogy hónapokkal később a zenekar többi része összeveszett Őzzel, kiszálltak a Vidámparkból és megalapították a Colorstart, melynek az első albumát még a Bahia adta ki (Heavenicetrip). Őz sértettségében sokat puffogott rájuk, gúnyolta, hogy Keletiből pocsék énekes lesz. Hát a zenei trendek nem őt igazolták szerencsére.
     Az első két-három album idejéig szinte minden koncertjükön ott voltam. A kezdetekben különösen izgalmas volt, mert még kevesen ismerték, viszont sokkal több koncertközbeni improvizáció és átdolgozás volt. Emlékszem, a Süss Fel Nap nevű szórakozóhelyen (azóta ez már a Morrisons2 egy részét képezi) volt a koncert, amikor a Running in the City című számukat (ami különben is személyes kedvencem volt az első albumról) úgy megtoldották, hogy az volt a nagy revelációm/mániám, hogy ha a Pink Floyd most kezdene zenélni, akkor nagyjából azt játszanák, mint amit most a Colorstar. (Érdemes meghallgatni egy-két régi Pink Floyd szám koncertverzióját, például amit külön dobozba raktam ki.) Aztán a második album megmutatta, hogy merre veszik a további irányt, ami az első egy-két hónapban számomra egy kicsit csalódás volt, de aztán azt is megszerettem.
     Szóval Vurstlinak hívták a proto-Colorstart, amiben még Őz is benne volt :))