megjegyzések a véleményéhez

Van egy rövid írás, melyben Böjte Csaba elmondja véleményét (a bejegyzés címadója szerint “kimondja az igazságot”), ez volna az:

http://napimigrans.com/kotelezo-olvasmany-bojte-csaba-kimondja-az-igazsagot-a-bevandorlasrol/

Én nagyon tisztelem és kedvelem Böjte Csabát, de ezzel most mégse igazán tudok egyetérteni. Bárcsak ilyen egyszerű és tiszta volna a helyzet, pedig nem az, csak Böjte Csaba egyszerű és tiszta.

A cikk abból indul ki (legalábbis ezt következtetem ki), hogy az európai lakosok jelentős része fél a migráns népek termékenységétől, hogy jobban megszívlelték az isteni “szaporodjatok és sokasodjatok” felhívást, illetve hogy a muszlimok jobban ragaszkodnak vallásukhoz és esetleg muszlim térhódítás következik be Európában. Ezt a félelmet Böjte Csaba azzal a klasszikus hozzáállással igyekszik helyrebillenteni, hogy az ember ne azzal foglalkozzon elsősorban, hogy más mit csinál, hanem hogy ő mit csinál magával. Böjte Csaba sok gyerekkel foglalkozik, ahol gyaníthatóan egy-egy perpatvar során gyakran hangozhat el valamelyik gyerek szájából önvédelemként az az ismert érv, hogy “dehát a Pisti is ezt csinálta”, amire egy jól szocializált szülő reflexből azt mondja, hogy ne a másikra mutogasson. Gyerekek esetében ez sokszor helyesnek bizonyul, a népek/kultúrák közti keveredés esetében viszont szerintem nem túl szerencsés.

“Az a természet rendje, hogy az a népcsoport, amely vegetál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerő, lendület, bátorság.”

Ez azt a képet veti fel bennünk, mintha a termékenység minden mennyiségben egy kategorikusan jó dolog volna (hiszen a “természet rendje”), ráadásul maguk a termékeny emberek szükségképpen életerősek, lendületesek és bátrak lennének. Ha akár csak laikusan is, de körbenézünk Kínában, Indiában vagy akár kishazánkban, vagy megnézzük a Hülyék paradicsoma című film nyitányát, alapfelvetését, rögtön kiviláglik, hogy azért ez így nem igaz.

“A mai Európa langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfőbb gondja a fogyókúra, az alakformálás és értéktelen, csillogó kacatok gyűjtése, a testet, lelket megrontó élvezetek utáni hajsza.”

Noha ezeket a dolgokat is túlzásba lehet vinni, és sokan túlzásba is viszik, de ennek ellenére a "csináljunk minél több gyereket" ugyanúgy nem tekinthető erénynek, mint az, ha valaki mindenáron Erika Eleniakhoz szeretne hasonlítani. Sokan nem is azért szeretnének fogyókúrázni, alakformálni. De persze oké, értem én, hogy ez csak egy általánosítás, nem kategorikus kijelentés.

“Ne nyafogjunk, hogy de nehéz a feladat, hanem küzdjünk. A focicsapat sem siránkozhat, ha erős az ellenfél, hogy jaj, összeesküdtek ellenünk, tervet eszeltek ki, hogyan győzzenek le bennünket! Küzdeniük kell, megfogalmazni saját elméletüket, hogyan nyerhetik meg a meccset!”

Tudom, hogy a vitákban előforduló hasonlatba nem szép belekötni, de azt hiszem, ez most nem az a helyzet. Ez a hasonlat ugyanis mintha azt sugallná, hogy menekültekkel/vándorlókkal mi harcban állunk. Csak jelen esetben nem gólok számában, hanem hitben és demográfiailag. Hogy nem azt kell nézni, hogy ők hogy állnak az utódnemzéssel és saját vallásukkal, hanem hogy akkor mi is szüljünk még több gyereket, mi is legyünk még vallásosabbak. De szerintem ez a dolog nem versengés. Legyünk keresztényebbek, mint amennyire ők muszlimok? Legyen nekünk még több gyerekünk, mint nekik? Hm-hm... Másrészt az szép gondolat és utasítás, hogy “sokasítsátok be a földet”, csakhogy ez nem azt jelenti, hogy ‘legyetek mind egyre többen és többen’... és úgy tűnik, a kívánt mértékű sokasodás már igencsak megtörtént, a világ jelentős részén éhezés és szegénység van. (Persze, ebbe belejátszik a nagytőkések, mamutcégek, hadurak és más hatalmasságok harácsolása is.) Másrészt – amennyire tudom – hazánkban (és környező ex-KGST-s sorstársaink országaiban) sincs annyi munkahely és olyan mértékű fizetések (és itt felejtsük el a félrevezető statisztikai átlagokat), lakhatási esély, mint amennyi szükségeltetne, vagyis a demográfiai fejlődés nem biztos, hogy javítana a helyzeten.

Abban egyetértek, hogy konformisták lettünk, és hogy nem a másiktól kell félni, hanem meg kell erősödni, de én akkor sem kívánok küzdeni a migránsokkal sem népszaporulatban, sem hitbuzgalomban. Szerintem ők se velünk. Értem Böjte Csaba gondolatát, de mégis rossznak tartom, legalábbis ebben a megfogalmazásban mindenképp.