A klasszikus mese megfordítása.

A rút kiskacsa történetét mindenki ismeri: a vadkacsák egyike különösen kirí a sorból, csúnyácskább a többinél és mindenki piszkálja milyenségéért, végül felcseperedvén kiderül, hogy ő nem "csak" egy közönséges vadkacsa, hanem egy hattyú, ami sokkal szebb és több és pompázatosabb és fenségesebb és-és-és... Vagyis a "miből lesz a cserebogár?" mesébe ültetve, amikor kiderül valakiről, hogy sokkal "több" annál, mint akik közé született, akik lenézték és kigúnyolták őt, és akiknek végül leesett az álla a meglepődéstől és irigységtől, amikor kiderült, hogy kicsoda is valójában.
     Van azonban egy másik mese is, amit ugyan nem írt meg Andersen, viszont ugyanannyira létezik: amikor a kacsa születik a hattyúk közé (vagy csacsi a lovak közé). A kishattyútól elvárják, hogy legyen ő is olyan fenséges valaki, mint a többi hattyú, akik közé születik. Senki sem tudja, hogy ő valójában egy kiskacsa, akinek sem nem áll jól a hófehér tollazat és hosszú kecses nyak, sem nem lenne praktikus. A környezete azonban azt várja el, hogy több legyen, mint ami valójában. És bár a hattyúk talán középszerűnek, kevésbé szépnek láthatják a vadkacsákat, szerencsére a világot nem szükséges a hattyúk szemével nézni. A vadkacsa azonban ugyanúgy nyomorék marad, ha hattyúnak hiszi magát és aszerint próbál élni, mint a hattyú, ha vadkacsa próbál lenni.
     A vadkacsák és hattyúk esetében végül egyértelmű a különbség ránézésre is. Nekünk embereknek megadatott a küzdés, hogy valamennyire változtassunk a dolgainkon és ez időnként azt az illúziót eredményezi, hogy azt hisszük, bárkiből lehet bármi, csak elhatározás kérdése. És ez bizony sokakat vihet tévutakra (és visz is), leélve egy egész életet úgy, hogy valaki másnak a túlzott elvárásait próbálja megvalósítani, pedig "nem kell mindig kaviár". Nem kell mindenkinek egyeteme(ke)t végzettnek lennie, nem kell mindenkinek híresnek lennie, nem kell mindenkinek önálló vállalkozónak lennie, nem kell mindenkinek a legjobbnak lennie, sem a csúcsra jutnia. Pontosabban érdemes meggondolni, hogy egy vadkacsának nem az a csúcs, mint ami egy hattyúnak. Ehhez viszont érdemes és szükséges ismerni önmagunkat.