Hangyák és darazsak mellett néha eltűnődöm más állatokon is.

Egyszer azt hallottam, hogy a hegyi pásztoraink egyszerre kétféle kutyát használtak: pulikat és kuvaszokat. A pulik egész nap futkorásztak a nyáj körül és terelgették őket. A kuvaszok általában egész nap aludtak, henyéltek, sertepertéltek, lógatták a lábukat. Egészen addig, amíg meg nem jelentek a farkasok vagy a medvék.

Eddig a történet. Mindkét kutyafajta tudja a szerepét, a kuvasz nem nagyon terelgeti a nyájat és a puli se hülye, hogy a medvéknek rontson. Egyik se fontosabb a másiknál. Az én kérdésem az, hogy akkor mi történik, ha eltűnnek a vidékről a medvék?

A pásztor nem fogja elkergetni a kuvaszait, hisz alighanem továbbra is ragaszkodni fog a kutyáihoz. Csak a kuvaszok fogják érezni, hogy haszontalanok. Mármint abban, amiben igazán jók. És aki haszontalan, az megpróbálja kitalálni más helyen a hasznát. Például megpróbál ő is terelő lenni, de érzi, hogy az nem az ő asztala, az a pulinak megy jól. Vagy megbolondul az unalomtól és elkezd áltevékenységeket kitalálni, esetleg elsorvad depresszióban. Vagy önmagától elvonul az erdőbe. Vagy belőle lesz vadragadozó.