Szeretném hangsúlyosabbá tenni, hogy írásom magánvélemény. Az “adaptáció” írói és producerek kapják be a méretes kékerest! (befejezetlen írás)

Az van, hogy elkezdtem írni ezt a cikket, elkezdtem szerkesztgetni, átírni, megtoldani és egyebek. Viszont egyszer csak azon kaptam magamat, hogy erre a feldolgozásra (adaptációnak botorság lenne nevezni) sajnálok ennél még több időt pazarolni, hogy egy összeszedett, kerek írás legyen belőle. Egyszerűen nem érdemel ennél több energiát a részemről, minthogy közzétegyem az eddig lejegyzett és különböző beszélgetésekből összepakolt jegyzetvázlatot. A készítők beleszartak az eredeti műbe, én meg beleszarok a filmjük. Ugyanemiatt visszadátumozva teszem ki, hogy ne ez legyen legelöl, de nem is akarom a fiókba süllyeszteni.
(A legutolsó bekezdés tartalmazza legtömörebben a háborgásomat.)
Hát ez van.

Előre elmondom, hogy csak két részt láttam. (Az esetleg évek múltán olvasóknak megjegyzem, hogy még csak az első évadnál jár a sorozat.) Lehet mondani, hogy ennyi alapján balgaság véleményt mondani, de most kénytelen vagyok, mert már az első résznél is erősen ingattam a fejem és húztam a szám, de a második rész felénél egyszerűen kiverte a sztori a biztosítékot, az epizód maradék felét is alig bírtam végignézni, de valahogy magamra erőltettem ennyi... hmm... önfegyelmet?... nem... inkább valami olyasmi kitartást, amikor szellemileg próbálják kínozni az embert. Még csak fontolgatásra se tartom méltónak a harmadik rész megnézését.

A látvány nagyon szép. Na, de milyen bajaim vannak vele? Hát lássuk...

(1) Az eredeti könyvet csak halványan tartalmazza. Az a gyanúm, hogy a producereknek szinte csak kellett valami nagy név, hogy csináljanak belőle egy nagypénzes sorozatot. Más kritikusoktól is olvastam, hogy szerintük a Trónok harca megszűnése okozta fogyasztó-keresleti űrt szerették volna betölteni ezzel. Hajlok rá, hogy igazat adjak nekik, de az én véleményem még lesújtóbb: belekeverték még az Éhezők viadala és hasonszőrű “Y.A.” disztópia filmsorozatokat, megirigyelték még a készülő Dűnét is (ami valószínűleg a Trónok harcának is egyik fő ihletője), végül csináltak mindebből a gyurmából egy szappanűroperát. Vagy űrszappanoperát. De az Alapítvány nem űropera, hanem scifi. A szereplők fejezetről fejezetre változtak és nem írói pásszióból vagy meghökkentésből, hanem mert egy-egy fejezet között emberöltők teltek el, miközben a pszichohistória szempontjából (merthogy akörül forog az egész és nem különböző hadakozó felek közti acsarkodásról és ármánykodásról) nem történik semmi. Éppen ezért érdektelen végigmutatni a piszlicsáré történéseket, elég ha egy-egy történelmi sorseseménynél elmondják a főbb történéseket, vonulatokat.

(2) Olyan szálakat kezdenek el benne boncolgatni, amiknek semmi szerepük az eredeti filmben.

(3) Időhúzó jelenetek, a szereplők és történet itt-ott feleslegesen vannak kibontva. A császár (a tibeti homokmandala ihletettségével) falfestményeket készít, néha kicsit remeg a keze és leesik a lépcsőről. Ehhez mi a frászkarikáért kell egy öt-hat perces jelenet. Kit érdekel, hogy random két perces statiszták elmormognak valamit és öngyilkos merénylőként pusztítják el az űrliftet? A könyvben szó esik arról, hogy egyre nagyobbak a Birodalomban a belső békétlenségek és egyre nehezebb úrrá lenni a lázadásokon, de ezekből bemutatni öt percnyit, megint csak felesleges. Az is érdektelen, hogy milyen nyelven merényelte meg magát, ahogy pláne érdektelen, hogy az uralkodó triumvirátus középső tagja miként kéri ezt számon a nagyköveteken. Szintén felesleges kibontás, hogy különböző jelenetekben érzékeltetik, hogy ez a középcsászár mennyire aljadék seggfej. Kit érdekelnek olyan jelenetek, hogy Gaal magában prímszámokat mantrázik, miközben az űrhajó úszómedencéjében melankóliázik? (Az úszómedencében, ahol mindig egyes egyedül van, miközben egy több ezer fős űrhajón lógatja a lábát.) Kit érdekel, hogy milyen szenvedélyesen tépik le egymásról a ruhát a pasijával, és hogyan mukriszolnak szintén az uszodában vagy a romantikusra beállított “holofedélzeten”? Az Alapítványban az Terminus bolygóra tartó útról nem esik egy szó sem. Elutaztak.

(4) A császárklónok triumvirátusa még egész jópofa ötlet, de tök értelmetlen. Az ötlet ugyan izgalmas is lehetne, de mivel az Alapítvány nemcsak hogy nem az ármánykodásról szól, de az uralkodó személyéről és cselekedeteiről végképp nem. Említés szintjén jópofa színfolt lett volna, ezt fontos szálként behozni, megint csak a szappanopera jelleget növeli.

(5) Felesleges intrikálás, politizálás, aktualizálás. Az Alapítvány nem erre épült igazán. Nyilván volt szerepe benne, de nem volt ekkora hangsúly rajta, mármint annak tekintetében, hogy mennyit mutogatják. Itt megint visszatérünk a Dűne és a Trónok harca sikerére, ahol jelentős szerepe van a politikai csatározásoknak és egymás elleni ármánykodásoknak. Hari Seldont nem ölték meg se az odavezető úton, sem a Terminuson, ahogy tökre nem érdekes, hogy milyen cáratyuskásan bájolog az űrhajó mosodásaival (a megszólaló takarító persze egy mulatt nő), nem húzta a gúnyolta és gyalázta másik beosztottait. Seldon nem kvaterkázott össze-vissza mindenkivel, ahogy a szart sem keverte. Egy idős ember volt, aki halála előtt két évvel indult el a Terminusra, ahol békés öregségben hunyt el. Gaalt pedig nem lőtték ki az űrbe. És fiatal férfi volt, akit nem üldöztek otthonának a bolygóján, fel se merült, hogy valami spirituális Kiválasztott lenne, ahogy a könyvben nem szerepelt semmilyen kultusz vagy vallás sem. (Nem valamiféle szándékból, csak egyszerűen lényegtelen volt a történet szempontjából, ahogy a Mézga családban, a Pityke őrmesterben és a Drágán add az életedben sem esik szó róla.)

(6) A szereplők beszédstílusa. Greta Thunberg: “How dare you?!”

(7) Piszlicsáré dolog, de baromira érzékieskedőnek(?) tartom azt is, hogy ebben a sorozatban is igyekeznek mindenféle idegen nyelvet kitalálni. Értem, hogy egy rengeteg világot magába foglaló űrbéli birodalomban bizonyára sok eltérő nyelv is van, de egy ilyen történet szempontjából ez a teljesentökmindegy kategória. A Star Trek tévésorozatokban még lehet értelme az ilyen nüanszoknak, mert ott az epizódok jelentős része ismeretlen lényekkel való kapcsolatteremtésről szól, de még ott is inkább kulturális szempontból és nem kommunikációsból. Az idegen nyelveket belekeverni szerintem kissé parasztvakító dolog: Lám, még erre is gondoltok a készítők. Felesleges időhúzás. (Ugyanez vonatkozik az új Dűne filmre is.)

Aztán cuki volt az is, amikor azon ment a tanakodás és kioktatás, hogy milyen bolygón hányas számrendszert használnak. Mint jópofa ötlet rendben lett volna annak érzékeltetésére, hogy mi mindent akarnak megőrizni az utókornak, de így, hogy ilyen savanyúan és vészterhesen tragikus pofát vágtak hozzá (még ehhez is, ahogy mindenhez), így már megint a túldramatizálás aspektus jön elő.

Szóval az ilyen könyves feldolgozásoknál tökéletes megfogalmazás az, amikor azt írják ki, hogy “Based on <könyvcím>”, vagyis hogy azon a könyvön alapul. Igen, a könyvön alapul ez is, de annyi köze van hozzá, mintha Roland Emmerich vagy Tsui Hark rendezte volna a Werckmeister harmóniákat Jackie Chan főszereplésével.

KORÁBBI PISZKOZATOK

Jelen esetben nem csak arról van szó, hogy a könyv miatt túl nagyok az elvárásaim, tudom, hogy az adoptációktól nem ugyanazt kell elvárni. Dehát ez valami rettenet számomra, nagyon kiakadtam tegnap. Nem az van, hogy kivettek belőle "lényegtelen" elemeket, hanem telepakolják teljesen bele nem illő jelenetekkel, amik kábé csak azt a célt szolgálják, hogy húzzák az időt. A második részben kétszer néztem meg azt, hogy Gaal mennyire oda vannak egymással a hapsijával és mennyire szenvedélyesen dugnak. A középső császárról két percenként kiderül, hogy mekkora kegyetlen gané. Az még csak-csak ügyes ötlet volt, hogy három van belőlük klónozással, de a megvalósítás nulla. A szereplők jelleme rikítóan közhelyes, ahogy a színészi játék is túl érzékieskedő állandóan, ennél még a közepes hazai színházi előadások is jobbak. Mondanám, hogy olcsó hatásvadászat az egész (számomra), de drága... legalábbis, ami a költségvetést illeti. Annyira életszerűtlen és erőltetett egy csomó rész benne, hogy kinyírják a filmből azt, ami jó lenne.

CSETES TEREFERE RÉSZLET EGYIK BARÁTOMMAL

Alighanem igazad van, máskor én is ezt mondanám, hogy ne vegyük teljesen egy kalap alá a könyvet és a belőle készült feldolgozást. Igazad van, de most egyszerűen nem megy nekem. Alighanem attól ráz ki az ideg, hogy egy jó sztorit nem kreatívan akartak újrafeldolgozni (ahogy például az újabb Lost in Space vagy az újabb Battlestar Galactica), hanem szolgaian majmolják a divatos kliséket és paneleket, hogy egy már kiépült aktuális fogyasztói zsánerkomfortot elégítsenek ki vele. Azt hiszem, ez a legtömörebb kifejezése a vad berzenkedésemnek. De amúgy meg igazat adok abban, amit leírtál:

“Úgy kell nézni, mint egy teljesen más témájú sztorit, csak a gyökere valahol a távolban hasonló világból ered. De mintha egy párhuzamos univerzumban játszódna, s emiatt hol több, hol kevesebb a hasonlóság a gyökérvilággal.”

Igazad van, de ennél a filmnél most nem megy. :/