Piknik az árokparton
rövid részlet Arkagyij és Borisz Sztrugackij kisregényéből
“– Igen? Na, rendben, vigye az ördög Newtont. Mégis, hogy magyarázza a Látogatást? Még ha nem is veszi komolyan...
– Rendben, elmondom magának. De figyelmeztetnem kell, Richard, hogy a maga kérdése egy áltudomány, a xenológia illetékességi körébe tartozik. A xenológia a tudományos-fantasztikus irodalom és a formális logika egyfajta természetellenes keveréke. Módszerének alapja egy szabálytalan fogás – az, hogy az idegen bolygóbeli értelmet emberi pszichével ruházzák fel.
– Miért szabálytalan? – kérdezte Noonan.
– Azért, mert a biológiában annak idején már sokan megégették magukat, amikor megpróbálták az emberi lélektant átvinni az állatokra. A földi állatokra, ne feledje.
– Már megbocsásson – vetette ellen Noonan. – Ez egészen más dolog. Hiszen mi az értelmes lények lélektanáról beszélünk...
– Igen. S mindez nagyon is jó lenne, ha tudnánk, mi az, hogy értelem.
– Talán nem tudjuk? – csodálkozott Noonan.
– Képzelje el, hogy nem. Rendszerint abból a nagyon lapos meghatározásból indulnak ki, hogy ‘az értelem az ember azon tulajdonsága, mely tevékenységét megkülönbözteti az állatok tevékenységétől’. Tudja, ez olyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg a házigazdát a kutyájától, hogy az ugyan mindent ért, csak épp megszólalni nem tud. Mellesleg ebből a lapos meghatározásból sokkal szellemesebbek is következnek. S ezek azokra a keserű megfigyelésekre támaszkodnak, melyek az ember már említett tevékenységére vonatkoznak. Például: ‘Az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.’
– Igen, ez ránk vonatkozik – értett egyet Noonan.
– Sajnos. Vagy vegyünk egy hipotetikus meghatározást. Az értelem bonyolult, még kialakulatlan ösztön. Itt arra gondolnak, hogy az ösztönös tevékenység mindig célszerű és természetes. Eltelik egymillió esztendő, kialakul az ösztön, s mi már nem követünk el hibákat, melyek nyilván az értelem sajátosságai. S ha a Világmindenségben valami megváltozik, mi boldogan kihalunk - mégpedig azért, mert elszoktunk a hibák elkövetésétől, vagyis attól, hogy kipróbáljuk a szigorú programban nem szereplő különböző változatokat.
– Ez az egész olyan... megalázó.
– Kérem, akkor talán hallgasson meg még egy meghatározást – egy szerfölött magasztosat és nemeset. Az értelem olyan képesség, mely lehetővé teszi, hogy felhasználjuk a környező világ erőit anélkül, hogy magát a világot elpusztítanánk.
Noonan összeráncolta homlokát s megcsóválta a fejét.
– Nem – mondta. – Ez túlzás... No és mi arról a véleménye, hogy az ember az állatoktól eltérően olyan élőlény, mely állandó tudásvágyat érez? Valahol olvastam erről.
– Én is – tette hozzá Valentin. – Azonban a baj gyökere nem ott van, hogy az ember, legalábbis az átlagember, könnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vágy egyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hogy van isten, semmihez sem mérhető, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk... Vázoljon az ember előtt egy végtelenül leegyszerűsített világmodellt s magyarázzon minden minden eseményt ennek a leegyszerűsített modellnek a segítségével. Ehhez a megközelítéshez semmiféle ismeretre nincs szükség. Elég néhány betanult képlet, valamint az, amit intuíciónak nevezünk, gyakorlati érzék és az úgynevezett józan ész.
– Várjon csak – állította meg Noonan. Kiitta sörét s az üres korsót nagy koppanással visszatette az asztalra. – Ne ragadtassa el magát annyira. Nézzük csak, hogyan van ez. Az ember találkozott egy idegen bolygóbeli lénnyel. Hogyan tudják meg egymásról, hogy mindketten értelmes lények?
– Fogalmam sincs – állapította meg Valentin vidáman. – Minden, amit erről olvastam, bűvös körben forog. Ha képesek kapcsolatot teremteni, akkor értelmes lények. És fordítva: ha értelmes lények, akkor képesek kapcsolatot teremteni. Különben is, ha az idegen bolygóbeli lénynek olyan nagy a szerencséje, hogy emberi lélekkel bír, akkor értelmes lény. Hát így állunk.
– Nesze neked – mondta Noonan. – Én pedig azt gondoltam, hogy maga már mindent a helyére tett...
– Egy majom is képes a helyére tenni valamit – jegyezte meg Valentin.”
– Rendben, elmondom magának. De figyelmeztetnem kell, Richard, hogy a maga kérdése egy áltudomány, a xenológia illetékességi körébe tartozik. A xenológia a tudományos-fantasztikus irodalom és a formális logika egyfajta természetellenes keveréke. Módszerének alapja egy szabálytalan fogás – az, hogy az idegen bolygóbeli értelmet emberi pszichével ruházzák fel.
– Miért szabálytalan? – kérdezte Noonan.
– Azért, mert a biológiában annak idején már sokan megégették magukat, amikor megpróbálták az emberi lélektant átvinni az állatokra. A földi állatokra, ne feledje.
– Már megbocsásson – vetette ellen Noonan. – Ez egészen más dolog. Hiszen mi az értelmes lények lélektanáról beszélünk...
– Igen. S mindez nagyon is jó lenne, ha tudnánk, mi az, hogy értelem.
– Talán nem tudjuk? – csodálkozott Noonan.
– Képzelje el, hogy nem. Rendszerint abból a nagyon lapos meghatározásból indulnak ki, hogy ‘az értelem az ember azon tulajdonsága, mely tevékenységét megkülönbözteti az állatok tevékenységétől’. Tudja, ez olyasfajta próbálkozás, amely úgy különbözteti meg a házigazdát a kutyájától, hogy az ugyan mindent ért, csak épp megszólalni nem tud. Mellesleg ebből a lapos meghatározásból sokkal szellemesebbek is következnek. S ezek azokra a keserű megfigyelésekre támaszkodnak, melyek az ember már említett tevékenységére vonatkoznak. Például: ‘Az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.’
– Igen, ez ránk vonatkozik – értett egyet Noonan.
– Sajnos. Vagy vegyünk egy hipotetikus meghatározást. Az értelem bonyolult, még kialakulatlan ösztön. Itt arra gondolnak, hogy az ösztönös tevékenység mindig célszerű és természetes. Eltelik egymillió esztendő, kialakul az ösztön, s mi már nem követünk el hibákat, melyek nyilván az értelem sajátosságai. S ha a Világmindenségben valami megváltozik, mi boldogan kihalunk - mégpedig azért, mert elszoktunk a hibák elkövetésétől, vagyis attól, hogy kipróbáljuk a szigorú programban nem szereplő különböző változatokat.
– Ez az egész olyan... megalázó.
– Kérem, akkor talán hallgasson meg még egy meghatározást – egy szerfölött magasztosat és nemeset. Az értelem olyan képesség, mely lehetővé teszi, hogy felhasználjuk a környező világ erőit anélkül, hogy magát a világot elpusztítanánk.
Noonan összeráncolta homlokát s megcsóválta a fejét.
– Nem – mondta. – Ez túlzás... No és mi arról a véleménye, hogy az ember az állatoktól eltérően olyan élőlény, mely állandó tudásvágyat érez? Valahol olvastam erről.
– Én is – tette hozzá Valentin. – Azonban a baj gyökere nem ott van, hogy az ember, legalábbis az átlagember, könnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vágy egyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hogy van isten, semmihez sem mérhető, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk... Vázoljon az ember előtt egy végtelenül leegyszerűsített világmodellt s magyarázzon minden minden eseményt ennek a leegyszerűsített modellnek a segítségével. Ehhez a megközelítéshez semmiféle ismeretre nincs szükség. Elég néhány betanult képlet, valamint az, amit intuíciónak nevezünk, gyakorlati érzék és az úgynevezett józan ész.
– Várjon csak – állította meg Noonan. Kiitta sörét s az üres korsót nagy koppanással visszatette az asztalra. – Ne ragadtassa el magát annyira. Nézzük csak, hogyan van ez. Az ember találkozott egy idegen bolygóbeli lénnyel. Hogyan tudják meg egymásról, hogy mindketten értelmes lények?
– Fogalmam sincs – állapította meg Valentin vidáman. – Minden, amit erről olvastam, bűvös körben forog. Ha képesek kapcsolatot teremteni, akkor értelmes lények. És fordítva: ha értelmes lények, akkor képesek kapcsolatot teremteni. Különben is, ha az idegen bolygóbeli lénynek olyan nagy a szerencséje, hogy emberi lélekkel bír, akkor értelmes lény. Hát így állunk.
– Nesze neked – mondta Noonan. – Én pedig azt gondoltam, hogy maga már mindent a helyére tett...
– Egy majom is képes a helyére tenni valamit – jegyezte meg Valentin.”
Részlet Arkagyij és Borisz Sztrugackij méltán híres scifi kisregényéből. Ennek alapján (de nem ebből) készítette el Tarkovszkij a szintén zseniális Sztalker című filmet.
“A Sztalker ott kezdődik, ahol a Piknik az árokparton befejeződik...” – Tarkovszkij
Eduard Artyemjev: Sztalker filmzene
a teljes kisregény letöltése (): Piknik az árokparton + Sztalker
finn kollégák készítettek egy rajongói filmet a Zónákkal kapcsolatban. Ahhoz képest, hogy kis költségvetésű, elég profi: Vyöhyke, Zone (110 perc, feliratos)
![[hajónapló]](https://m.blog.hu/ut/utvesztox/image/.external/.thumbs/9b6de0d95df5a2354ef3a6231ebc439c_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)