A féreg háza (novella, részlet)

“Még a délelőtt folyamán hazaértünk, és világos nappal a dolgok kezdtek más fényben feltűnni. Azt hiszem, az emberi elme nem átok, hanem a legkönyörületesebb dolog a világon. A tudatlanság csendes, oltalmazó szigetén tengetjük életünket, és csak patakocska alapján képzeljük el azt a sötét és mértéktelen széles tengert, amely körülvesz minket, és csak az egyszerűséget és a biztonságot ismerjük fel benne. És ha netán a rejtély és a káosz örvénylésének csak egy apró darabkája is érzékelhetővé válna elménk számára, azon nyomban beleőrülnénk.
Csakhogy nem érzékeljük. Ha a hűs nyugalom vizét egy egyszerű áramlat is felfodrozná, nem hinnénk a szemünknek. Elménk elutasítaná, hogy felfogjuk a látványt. ...








