Na, végre sikerült megnéznem a Fekete hattyút, nagyon szép film, ahogyan Aronofsky többi filmje is. Nekem úgy tűnik, mintha a filmjeiben lenne egy olyan közös vonás, hogy azt mutatja be különböző formákban, hogy az ember miképpen tudja elveszíteni a kapcsolatot a külvilág és saját belvilága között, hogy képtelen összeegyeztetni belső vágyait és világlátását a "külső valósággal". Spoiler-veszély!
...
Megint nézegettem a bogarakat. És persze megint embereket láttam.
...
Anyanyelvünk remekei sorozatom ehavi mellékletében egy olyan kifejezés kerül mélázásom témájává, mely tulajdonképpen önmagára mutat, vagyis egy olyan nyelvi kifejezés, ami a nyelvi kifejezések természetére irányul. Vagy mi.
Apai ágon keramikus családból származok (egykor dédapám hozta be Németországból Herendre a porcelánkészítés tudományát), és noha jómagam nem értek sem a korongozáshoz, sem más lényeges technikához, emlékszem, hogy a sorozatban készített ajándéktárgyak hogyan készültek. Volt az "öntőformának" hívott téglatest, ami két összeszorított oldalból állt, ami belül üreges volt, az üreg alakja a majdani szuvenír alakja volt persze. Ezt csurig kellett tölteni folyékony masszával, aztán ott kellett hagyni ...
Egy fura élmény ("weird flash") vonatról bámészkodva
Történt pedig, hogy a vonaton száguldva épp bámultam ki a bringatároló ablakán (hazafelé jövet a Velencei-tóról). Szép napos idő volt és a vonat elsuhant valami zöldrefestett, fémfalú üzemépület mellett, ami előtt egy sárga daru állt. A száguldó vonatablakból a táj is mozogni látszik, vele együtt a zöld üzemcsarnok és a sárga daru is előtte, ráadásul mivel közel volt a vonatsínekhez, a perspektíva változása is látványos volt, nem beszélve a késő délutáni sajátos napsütésről. Tisztára mint egy színes-szagos 3D moziban. A vonat száguldása miatt úgy tűnt a daruról is, hogy helyet változtat, a perspektíva gyors változása miatt pedig úgy tűnt, mintha forogna, ...
Észrevettem, hogy az erkélyemre kihelyezett asztal lapja alatt egy darázsfészek kezd kialakulni.
...
Van az a helyzet, hogy amikor az ember nagyon el akar érni valamit és egyre több akadály, félreértés jön közbe. És az ember egyre jobban akarja, egyre több energiát vet az akadály elhárításába, a helyzet megoldásában. Minél több akadály kerül képbe, minél közelebbi a határidő, annál hajlamosabb megfeledkezni az összes többi megoldandó feladatról, és egyre inkább csak azt az egyet látja élete megkeserítőjének, lassan szinte önmaga létének értelmét kezdi megtalálni a zűr megoldásában. Mint Spielberg "Párbaj" című filmklasszikusa, ami talán szintén az ismert Kafka novellára épül, amikor a parasztember bebocsáttatást kér a törvény kapuján, ahol áll egy őr, aki azt is elmondja, hogy sok-sok kapuja van a törvénynek, egyre ...
Ez egy kérdőív volt, idemásolom piszkozatként, mit is írtam rá, talán egyszer lesz belőle valami rendes írás is. Vagy nem...
...
Figyelem: Nem vagyok asztrológus, mindezt saját benyomásaim, élményeim, töprengéseim és intuíció alapján írom, nem vagyok igazán tudója e tannak. Kalandor vagyok, nem 'nagytudós'.
...
Leült ide a boxba elém egy srác (itt talált helyet). Ő laptoppal, én a kis füzetkémmel. Ő abba írogat, én meg ebbe. Aranyos szitu… :) Egyébként kellemes, olyan, mintha nem lennék igazán egyedül, miközben pedig de. “Előttem pohárban gonosz ital van. Beszél és kérdez. Amit mond, azt papírra írom...”
...
Sok éve egyszer egy buddhista fősulis tanáromat kérdezgettem arról ismeretelmélet óra után, hogy vajon az álomvilág és az ébervilág között...
...