Rövid részlet egy előadásból.

“Én vagyok Én, te vagy Te, ki a hülye: Én vagy Te?” – aki lassabb az hülyébb is?

Amikor írni szeretnék, és ott ülök a sör mellett és semmi nem jön... vagy semmi nem jó. Önreflexió...

Részlet, melyből kiderül, mennyire nem tudjuk mik épülnek be a tudatalattiba, melyek befolyásolják döntéseinket, boldogulásunkat.

Az introvertált beállítottság általánosító hajlamát és az általánosításnak a kreativitásban betöltött szerepének boncolgatása... aztán egy ideig kerülni igyekszem ezt a témát, hogy ne legyen túl dagályos.

Egy elmélet szerint a kreativitáshoz szükségszerű a nárcizmus, szerintem pedig balfaszul használnak fogalmakat (amikből aztán persze hülye következtetések jönnek), és ezt próbálom meg alátámasztani.

“Szent Pálnál az olvasható – kicsit köznapibb fordításban –, hogy csak a lélek a legbelsőbb magánügyei tartoznak a nyilvánosságra... csak azokról érdemes úgy megszólalni, hogy azt mások is hallják.”

Részlet Ranschburg Jenő: Egy egész életre szóló találkozás... c. írásából (Mesterkurzus sorozat – Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek).

A nők és férfiak közti egyik lelki különbség, amiről eszembe jutott az egyik South Park epizód.

Régi vágyam, hogy kiírjam a fejemből a Mátrix és hasonló kaliberű filmekkel kapcsolatos boncolgatásaimat, tűnődéseimet... apránként nekikezdek.